Kicsi Gúz "süketségére" kívántunk pontot tenni a ma reggeli beavatkozással. Azt mondta a doki, h egy icipici rutinműtétről van szó (mikroszkopikus méretű csövecske fülbe helyezése, hallójárat kipucolása végett). És igaza volt. Nagyon izgultam, hogy fog lezajlani az egész, de remek volt.
Gúz magától ébredt reggel (száraz pizsamában, immár 2. napja!!), egész úton vidám volt, és vidámságát megőrizte a műtő bejáratáig. Tanúsítják a képek.
Ébredés után persze volt némi sírdogálás, de ez hamar elmúlt, és Gúz pajtás nemsokára már a kórteremben futkározott, fényképezett a telefonommal, szalámis szendvicset és fagyit evett. A kis privát szoba szinte ugyanolyan volt, mint azok, amelyekben mindkét újszülött babával töltöttem a kórházi napokat. Azokról a napokról csodás emlékeket őrzök, és most már a mai nap is ilyen marad. Bár az általunk lefolytatott poénkodás színvonala nem hasonlítható ahhoz, amit anno Anyuval a pécsi klinikán produkáltunk (orvosok és nővérek derülésére/megrökönyödésére), ez elsősorban az életkori különbségnek tudható be. Mindent egybevetve: jól sikerült!
