Tulajdonképpen csak meg kellett találnunk a nekünk megfelelő modus vivendi-t. Az az opció működésképtelennek bizonyult, h 4-kor eljövök az irodából, rohanok a pockokért (akik ráadásul nem is mindig örültek nekem - nem volt felemelő, amikor Gúz keserves ábrázattal fogadott, h "miért nem Jutka jött?"), aztán próbálunk együtt vmi értelmeset csinálni, aztán mire véget ér az este együtt töltött része, és végre valahára a nagyobbik pocok is elalszik (fél 10 körül), akkor én még üljek le a laptophoz dolgozni. Ezt, köszönettel, nem kérem.

Ehelyett inkább dolgozom fél6-ig (Jutka remekül menedzseli a gyerekek összeszedését és felvigyázását 4-6 között), együtt vacsizunk, vacsi után jut idő közös játékra, hancúrozásra, aztán fürdés, mese, alvás. És utána NEM dolgozom már, hanem úszom, tajcsizok, olvasok, vagy éppen blogbejegyzést írok :-)

Sokkal kényelmesebbek a reggelek is Jutka jelenlétében. Igaz, a mazsolák sokszor így is koslatnak a nyomunkban, de közben van, aki elkészítgeti a dolgokat, és időnként felvált a "nyüstölt" szerepében.

Jó tudni, h vasárnap este kimenőnk van, ez lehet vacsi, mozi, szaunázás - bár a szabályt, h ilyenkor ne beszéljünk a gyerekekről, persze sosem tartjuk be :-)

Márciustól mindez, remélhetőleg, még jobb lesz, amikor szabad lesz a szerda délutánom, és a péntek délutánom második fele. Nem is tudom hirtelen, mihez fogok kezdeni azzal a rengeteg szabadidővel :-)

Hát ez van, kérem, jó-e vagy sem ez a fajta anyaság és apaság - ízlés kérdése. Annak idején az egyik babás könyvben azt olvastam, h ha a baba látszatra idétlen pózban is fexik, akkor sem kell a szülőnek igazgatnia, helyezgetnie, mert akkor a gyereknek éppen úgy jó. Nekünk meg most éppen így jó :-) MINŐSÉGI IDŐ az új szlogenünk, azaz inkább kicsit kevesebb időt együtt, de azt kellemesen, türelmesen, kedvesen.