Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

Szoktam a hétvégéket osztályozni: remek, pompás, lehet-e jobb stb. (persze, vannak kevésbé jók is, de azokkal minek foglalkozzak?). Az elmúlt hétvégén viszont felállítottam egy új kategóriát: az AJÁNDÉK-HÉTVÉGÉT. Ami nem egyszerűen jó vagy pompás, hanem aminek minden perce ajándék, nemcsak számomra, hanem másvalaki számára is. Anyu számára. Asszem, a Gary Chapman féle öt szeretetnyelv mindegyikét kimerítettük, elsősorban a minőségi időét. Jó volt a közös vásárlás, a színház, az éttermi ebéd, de talán legeslegjobb mégis otthon volt, a terasz, a kert, a reggelizés, a családi fényképek nézegetése. Hogy mennyire vágytam már ilyesmire, átélni egy kicsit a gyermekkor-dézsávűjét, azt legjobban a bevásárlás során elejtett mondatom példázta: "Aaany, vehetek egy hajhabot?" Összenéztünk, és mindkettőnkből kipukkadt a nevetés :-)

Meleg helyzet

Színházba indulás előtt

Ma vacsora közben megkérdeztem Gúzt: "Milyen volt ma az oviban?"

- Naaagyon jó.

- Tényleg? Mit csináltál?

- Semmit.

- Hát akkor mi volt annyira jó???

- Az, hogy lehetett lustán üldögélni.

(Apa megjegyzése a konyhából: "Mi lenne, ha néha itthon is üldögélnél egy kicsit lustán?")

Beütött Brüsszelbe a kánikula. Mama előtt 2 nappal, azaz kedden érkezett. Eleinte még ködös-hűvös reggelekkel próbált megtéveszteni, de aztán átváltott igazi brutál-melegre, amikor a háló- és gyerekszobában már reggel 8-kor meg lehet dögleni a hőségtől (26-28 fok körüli hőmérséklet okán).

Húztuk is el a csíkot minden reggel, amilyen korán csak tudtuk: szombaton Hofstadéba a tóhoz, vasárnap az "örvényesre" (értsd: Kessel-Lo), ma pedig a közeli erdőbe. Bizonyos értelemben a mai bizonyult a legjobb programnak, az árnyas erdőben barangolva senkit sem fenyegetett a leégés vagy a napszúrás veszélye, és kicsik-nagyok itt is pompásan érezték magukat: volt mókusles, csigafigyelés, békalencse-halászat, döglött egér bottal piszkálása, és hasonló mókák.

A csúszdázás már csak hab volt a tortán (vagy inkább az ebédre magunkkal vitt jókora mennyiségű kaján) - Tünde rákapott a hasoncsúszásra, méghozzá fejjel előre, Gúz pajti pedig kövekkel telerakott nadrágzsebekkel és a naykában két fagyöngy-kalárissal robajlott lefelé, szintén hason.

A kis majmocskák elalvása után minden este volt úszás-eb nézés, borozgatva, libamájazgatva, sajtozgatva (még Mama is lelkesen szurkolt, félálomban, mivel éjjelente-reggelente a pondrócskák persze Őt szórakoztatták...) Egyéb gyerekmentes programot most nem iktattunk be, Na de majd jövő hétvégén!! Bár teljesen gyerekmentes az sem lesz, ezúttal ÉN LESZEK A GYEREK, és Mama nem Mama lesz, hanem ANY! :-)

"Eprecske" hintázik - még elég kihalt a hely

Strandra fel

Csapatostul őriztük a zsilipet (bár Gúz egymagában is kész volt kiállni többek és nagyobbak ellen)

 "Gyere, kecske, megetetlek!"

 Fagyizás 1

Fagyizás 2

"De azt nézd, Mama, az meeeekkkkora fa!!"

Kacsalád

Facsalád

 De Cirmi miért eszik gyökeret??

Boldog Apa, boldog Gúz, ne nézz rá, mert megvakulsz...

Miután az egész családnak sikerült átesnie skarláton, lázon, torokfájáson, hasmenésen. és ezek különböző kombinációin, kicsit félve tekintettem a 4 napos hosszú hétvége (máj.17-20) elé. Mi lesz, ha majd a piszok kölykök nem hagynak aludni, mi lesz, ha rossz lesz az idő és bent kell döglenünk a lakásban, mi lesz, ha megint vki beteg lesz??

Nos, ahogy Mama - és újabban már Gúz is! - mondaná: megsegített a Jóisten, jó idő volt, senki nem betegedett meg, és a kis piszkok is egész tisztességesen aludtak reggel 7 körülig. Miután felébredtek, befészkelták magukat Ani mellé a kanapéra (sőt, a harmadik és negyedik éjjel Gúz meg sem várta a reggelt, hanem már a szokásos hajnali bebújását és Aninál oldotta meg, nem nálam), és indult a móka: időjárás-nézés, madárlövés, viháncolás. Ani az általam vártnál sokkal jobban bírta a koránkelést, jutalmul ágyba kapta a kávéját :-) Sajnos a reggeli idillről készült kép publikussá tételéhez nem járult hozzá...

A címhez visszatérve: lehet-e jobb hétvége annál, mint mikor négy napon át egyfolytában kirándulunk, egész nap levegőn vagyunk, a kicsik egész jól esznek, Tünde hatalmasakat alszik a babakocsiban, és a legeslegvégén (vasárnap este) még egy kis gyerekmentes program is belefér?

Mert bizony, ez ilyen hétvége volt. Elmondják a képek. 

"Hol a macskaaa?"

"Kinn a bárány, benn a farkas, ez a Tünde oly hatalmas!"

Kötélhágcsó

Tutajozás

Vidám csapat

 Zsiráf, eltakarva

Két kis kódis

 Így kezdődött a nap Hofstadéban...

 ... meg így (a bicikli a Gúzé, de ha így megy tovább, akkor lehet, h Tünde hamarabb fog megtanuli kétkerekűzni)

 ... és így folytatódott

... és így végződött

"Otthon is szeretem a strandot!"

Csatocskák

"Kérek még csatokat!"

"Peeeersze, nekem nem jár csat..." (valójában nem ezért volt ilyen morcos :-)

CSIRKEEE - a régi kedvenc

iPHONE - ez pedig az új kedvenc :-)

 Vízicsók, csodacsók 

Roncsmerülés :-))

1. "A múltkor Jutka befestette elöl a haját narancssárgára, de hátul meg a feje tetején citromsárga maradt."

2. Viccesen szoktuk mondani Gúznak az anyajegyeire, h biztos katicává fog változni, mert szaporodnak a pöttyei. Tegnap a kádban: "Itt egy anyajegy. Mindjárt katica vagyok."

3. Ugyancsak a kádban, Gúz hanyatt feküdt, mire Tünde kacarászva mutatott a kukijára, éa közölte: "Kakacs!" (ez nála a kakast jelenti, amit amúgy a tyúkra is mond)

Gúz kommentje ehhez a képhez: "Ezen a képen azért néztem ilyen hülyén, mert vigyorogni akartam, de nem tudtam."

És bulizunk! Gyerekekkel! Szaunázunk, trambulinozunk, élvezzük a csendet, a friss levegőt, nézegetjük a szélkerekeket, pitypangot gyűjtünk, várat veszünk be, libegőzünk, kisvonatozunk, körhintázunk, játszunk a többi mazsolával (elvesszük a sapkájukat... :-), grillezünk, borozunk, nagyokat kacagunk - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

1. Fáj: bármijét megüti, drámai arccal mutogat a kérdéses testrészre és közben sűrűn ismételgeti, h fáj. Kivéve, ha tényleg fáj, mert akkor nem beszél, hanem bömböl :-) Viszont azt, h "nem fáj", nem hajlandó mondani, holott a "nem"-et már hónapok óta kiválóan tudja.

2. Tej: ezt tegnap mondta először szépen tisztán. Cserébe viszont nem nagyon issza. Ma reggel 15 percbe tellett, mire kortyonként beleimádkoztam-belezsaroltam egy fél csészényit. A cumisüveg heves ellenállásba ütközött. (Este viszont boldogan kiitta a cumisüvegből - női szeszély??)

3. Bábáj (bye-bye). Újabban így köszön el. És közben elbűvölő arccal integet :-)

1. Nagymami, Nagypapi, Apa és Tünde az egyik szobában vannak, Gúz egyedül a másikban. Egyszer csak megjelenik, és közli: "Büdös van, de nem én pukiztam." Mire Nagypapi: "Akkor miért van lehúzva a gatyád?" Válasz: "Megnéztem, hogy nem kakáltam-e be."

2. Gúz: "Ma este olyan mesét mondjál, amiben van bagoly." Anya: "Jó." Elhelyezkedünk az ágyban, kezdem a mesét, megadva kicsit a kontextust: "Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kisfiú, aki az apukájával meg az anyukájával lakott. Nagyon szerettek kirándulni, gombázni..." Gúz közbeszól: "Ez már a baglyos mese?" Mondom, h igen. Mire ő: "Akkor NE GOMBÁZZANAK!!!"

3. Újonnan kapott játékokat bontogat. Egyik zacskóból aprócska műanyag bogyók hullanak ki. Megyek segítek összeszedni, közben mormogok: "Mi ez a sok frászkarika, 4-éveseknek való játékban..." Miután visszaülök vacsorázni, Gúz jelzi: "Anya, még ittmaradt két frászkarika a kanapén."

4. Beszélgetünk a villámlásról és a dörgésről. Mondja, h Mama szerint a dörgést ez és ez okozza. Kérdezem, h "nahát, és Mama mindezt honnan tudja?" Mire Gúz, szinte felháborodva: "Hát Ő A DOKTOR!!"

5. Sok hónappal ezelőtti mondás: Mama agyonkényezteti, körülugrálja Gúzt, aki persze ezt alaposan ki is használja. Somolyogva megjegyzem: "Ez a Mama tiszta Isaura." Mire Gúz csodálkozva: "Mama egy vízóra??"

Ezúttal a szíve. Kecsua recept szerint (az előírtnál kicsit kevésbé csípősen), sült édesburgonyával. Nyammmm...

A ma délelőttünk úgy telt, ahogy annak idején a botond utcai gyermektelen években (azzal a különbséggel, h én is 10-ig aludtam): lustálkodás, ténfergés, nem-reggelizés. Majd amíg én a lakásban tevékenykedtem ezzel-azzal, addig Gáborka ebédet készített. Neeeem, nem tortellinit, nem is panírozott halrudat, és még véletlenül sem dobozos levest. Hanem Wellington bélszínt (tésztában sült bélszín sonkával, gombával csomagolva), rozmaringos tepsis krumplival és balzsamecetes zöldsalátával. Csodás volt, amit még megtetézett a villányi Malatinszky Merlot.

Ilyen "alapozás" után vágtunk neki du. a városnak, h kb 5 év készülődés után végre megnézzük René Magritte (belga szürrealista festő) házát-múzeumát. Megérte.

És milyen jó, h holnap még csak vasárnap van. Délelőtt ellátogatok a piacra, h a létező összes gyümölcsfajtából beszerezzek egy hétre valót!! Éljen a tavaszi gyümölcskúra! :-)

Amikor a karácsonyi szünetben ellátogattunk a "csereire" és láttam a törmelékkupacokat meg a falból kilógó vezetékeket, akkor nem voltam benne biztos, h a húsvéti szünetet ott fogjuk tölteni. Ám a Jóisten, Mama, és még sokan mások összehangolt munkájának eredményeként a ház lakható lett. Mi az, h lakható. Otthonos! Amint megláttam a vitrint, a képeket a falon, Nagyapa szőlőjét és jácintját a kertben, rögtön tudtam: hazajöttünk!!

Nagyon szép napokat töltöttünk - persze fárasztó is volt, mint minden szünidő, elsősorban Mamának. (De mire ezt olvassa, már biztos újra hiányoznak a gyerekek :-))

1. Hinta-palinta  

2. Családi vasárnap

3. Apaaaa

4. Nyuszi hopp

 5. És egyéb vidámságok :-)

Ezen a hétvégén leruccantunk a gyerekekkel Afrikába. Mért ne? Megy fapados gép Marokkóba, onnan meg már csak egy ugrás a szavanna. Láttunk mindent, ami számít: elefántot, zsiráfot, majmokat, antilopokat, popotámot, krokodilt, baglyot (ez utóbbi kettőt Gúz különös figyelemmel tüntette ki).

Pompás kaland volt (bár kissé vacogtunk a szélben), és vacsira már itthon is voltunk.

Rejtvény: hol van Gúz?

Rejtvény: hol van a Popotám?

Rejtvény: miért nem szabad múzeumban kisgyereknek almát enni? (Válasz: nem tudjuk, de ránk szóltak.)

És végül még egy rejtvény: az elefánt nem rovar? (ezt Gúz kérdezte meg az autóban, hazainduláskor - délelőtt bogaras-rovaros könyvet nézegettünk)

Bár a Húsvétot Mamánál fogjuk tölteni (előreláthatóan rengeteg mű-, csoki- és két élő nyúl társaságában) azért Bxl-ben is feldiszítettük a lakást. Vasárnap reggelre virradóra "jártak a nyuszik", hoztak szép terítőt, meg különböző kis díszeket.

Gúz nagy lelkesen járta végig a lakást, legalább 3 körben idult neki felfedezni a díszeket. Aztán a végén kissé csalódottan tért vissza és közölte: "Este majd írjunk a nyulaknak, h hozzanak holnap reggelre még egy pár díszt." Puff neki, talán tojjak??!

Végre itt a jó idő (állítólag szerdáig marad, de Belgiumban sose lehet tudni... mire leírom, már lehet, h el is múlt...). Úgyhogy ki kell használni. Szombaton az egész napot Hofstadéban töltöttük. Na persze nem fürödtünk, hanem a játszótéren, ill. a mellette lévő parkban voltunk (bár Gúz azért el akart menni megnézni a tavat, és ha már ott voltunk, akkor be is dugta a lábujját a vízbe, és ha már a lábujját bedugta, akkor belement térdig - na szóval a végén nadrágot kellett cserélni :-)

Cirmi rettentően élvezte a játszóterezést, és azt, h már "nagyoknak" való dolgokat is kipróbált. Aztán másfél órát durmolt a babakocsiban. Enni egyik mazsola se nagyon evett a nap folyamán, de aztán bepótolták itthon.

Az esti filmnézéskor (családi videó, amikor itt volt Dávid) Gúz észrevette a háttérben az Atomiumot, és rögtön elkezdett érdeklődni, h mik azok a gömbök. Amikor megtudta, h egyik gömbből a másikba mozgólépcsővel lehet eljutni, akkor aztán végleg eldőlt, h a vasárnapi program ez lesz.

Szerencsére sikerült rávennünk, h Apával menjen, így én tölthettem egy kis időt kettesben édes pici Tündéremmel. Sétáltunk, játszótereztünk, ebédeltünk, aludtunk. Remek volt.

Gúzék csak 5 felé kerültek haza, élményekkel gazdagon, a Mini Európa parkot is bejárva. Az elsőkézből való élménybeszámolót Jutka kapta, aki az estét velük töltötte, míg mi Boetfortban pucérkodtunk.

Na de mi fán terem a béka?? (A kecskebéka a fűzfán, ezt tudjuk :-) Mert ma reggel kérdeztem Gúztól, h mi tetszett neki legjobban a Mini Európa parkban? A válasz: "Az nem tetszett, mert ott volt egy élő béka." Apa közben a háttérben értetlenül pislogott, ami számomra nyilvánvalóvá tette, h a békát valszeg csak álmodta Süni :-)

... akkor végre lehet mást is választani! (A gyerekek szenvtelen arccal nézték végig, ahogy a színes gyümölcskavalkádot megvacsoráztam - Tündérnek is kezd elmenni az esze?...)

Cirmi picit lemaradt az ujjongással :-)

 Gúz meg egyenesen szabotálta...

Bizony, így szeretjük: békességben, boldogságban, egészségben (taknyolás és köhécselés már simán belefér az egészség fogalmába! :-)

 Főbb "történések" a következők voltak:

1. szombat reggeli hancúr, lufizás (Gúz lufifóbiája szerencsére elmúlni látszik).  

A ma reggelt palacsintasütéssel töltöttük, még Apa ébredése előtt -fényképezni csak akkor tudtam volna, ha kb 5 kezem van :-)

2. Ovis ünnepség. Kicsit féltem, milyen lesz. Gúz előre bejelentette, h túl hangos lesz a zene, és ő azt nem szereti. Ráadásul emlékeztem, mekkora tömeg volt tavaly, kicsit nehezen lehetett mozogni, kajához jutni stb. pedig Cirmi akkor nem is volt velünk. Félelmem alaptalannak bizonyult, az egész délelőtt fantasztikusan telt. Gúz bátor úszóbajnok volt, még fel sem lépett a csoportja a színpadra, ő már ugrándozva észrevett minket a nézőtéren, integetett, majd a műsor közben is a színpadról többször kimosolygott és begyűjtött néhány bátorító integetést és puszit (óriási változás a tavalyi megszeppent kisvízilóhoz képest).

 A műsor után udvaron futkározás, játék következett. Cirmi boldogan csúszdázott, és természetesen ott is mindenkit elbűvölt :-) Finomat ebédeltünk (bár a kismókusok a sok finomság ellenére inkább kenyérre és chipsre szorítkoztak), aztán Gúz odamerészkedett az arcfestő nénikhez, és kért magának tulipánokat.

3. Este hirtelen felindulásból elhívtuk Jutkanénit, felcserélve szombatra a szokásos vasárnapi kimenőt. Egy kollégámnak volt ugyanis búcsúkoccintása, ahová eredetileg nem is nagyon terveztünk menni, majd azt gondoltuk, h beugrunk egy órácskára, végül viszont ott voltunk fél 8-tól 11-ig. Remek volt találkozni régen vagy ritkán látott kollégákkal, pletyizni, sörözni. Kettesben is jó progjamjaink szoktak lenni, de az ilyesfajta társas esemény még inkább feltölt (valszeg azért is értékelem, mert mostanság ritkán kerül rá sor).

4. Ma délelőtti erdei séta. Ami eredetileg faültetésnek készült. Kaptunk ugyanis értesítést, h szervezett faültetési akció lesz, be lehetett rá előre regisztrálni. Meg is tettük, megtaláltuk a helyet is, de nem volt ott a kutya se. Pontosabban kutya éppen volt, egy mélyhangú "Vavva", de a faültetésre csak önerőből tudtunk sort keríteni, értve ezalatt, h Gúzzal különböző méretű faágakat szurkáltunk be a földbe. A fő attrakciót egy kis faház szolgáltatta, ahova Anya nem fért be:

 Gúz viszont igen, és kb 213-szor ment be. Tünde is természetesen befért volna, de vmiért nem tetszett neki az öreg odvas fa belseje, így megelégedett az ajtó csukogatásával, és a Gúzra való kívülről vigyorgással.

Volt még ezen kívül séta, de a "sétálunk, sétálunk" c. dalban szereplő "csüccs"-öt Tünde kissé túlzásba vitte, és le is hasalt :-)

Záróakkordként pedig mindkét gyerek megpróbált áttelepíteni egy-egy vakondtúrást egyik helyről a másikra.

5. Délután gyerekzsúron voltunk Trisztánnál. Igaz, a mi két gyerekünk enyhén antiszociális módon kimaradt a csoportos játék nagy részéből, de ez nem jelenti azt, h nem érezték jól magukat. Amíg Anya a konyhában csacsogott, addig a mazsolák kukoricáztak, autóztak, repülőztek. Apa pedig kiválóan teljesítette a felvigyázó szerepet, kedvenc pózában (azaz kényelmesen elnyúlva a kanapén, ráadásul még egy sörrel is a kezében :-)

Amúgy az Apa kényelmességéről szóló családi legendát Gúz remekül kifejezte a fürdés utáni törölközés közben elejtett aranyköpésével. Kérdezte ugyanis, h ki az a Pompom. Mondom neki, h egy nagy szőrpamacs, akiből lehet papucs orrán pamutbojt stb, és aki legtöbbször a mesében csak üldögél a faágon és hintázik fel-le. Mire Gúz vigyorogva: "Akkor ez az Apa meséje?"

Anya: "Gondoltam."

Gúz: "Állat?"

Anya: "Igen."

Gúz: "Krokodil?"

Anya: "Nem."

Gúz: "DE!"

1. öö-ööö-ööööö....

2. ba (=banán)

3. aama (=alma)

1. "Ezt az új Vilmos bácsi lemezt azért nem szeretem, mert nem ugyanazok a dalok vannak rajta, mint a régin."

2. Fürdés utáni törölközés-hancúrozás közben torkaszakadtából rikoltozik (Cirmi meg már aludna).  Mondom neki, h "fogd be a szád, tegyél rá lakatot". Erre mindkét kezével betapasztja a száját, majd pár mp után elengedi, és közli: "Eltört a lakatom, mert egy madzagon lógott, de azt egy paraszt elkezdte lóbálni és ezért elszakadt." - ??? :-))

3. - "Anya, te csak nagyon sokára fogsz meghalni?" - "Igen, kicsim, csak amikor már Te is felnőtt leszel." - "De hamarabb fogsz meghalni, mint én?" - "Igen, valószínűleg hamarabb, mert úgy szokott lenni, h aki idősebb, az hamarabb meghal." - (elkámpicsorodva) "Az nem lesz jó... Én nem tudok főzni..."

Tegnap végre megvalósult, amiről álmod(oz)ni szoktam. Vasárnapi ebéd, napsütés, cigányzene, mindenki jókedvű, papa-mama-gyerekek-csupaszív-szeretet.

Gáborka itt áll mellettem és sűrűn ismételgeti, h "pityipűűű". Így ez a bejegyzés arra szorítkozik, amit már a cím is elárul: remek napunk volt :-)