A ma délelőttünk úgy telt, ahogy annak idején a botond utcai gyermektelen években (azzal a különbséggel, h én is 10-ig aludtam): lustálkodás, ténfergés, nem-reggelizés. Majd amíg én a lakásban tevékenykedtem ezzel-azzal, addig Gáborka ebédet készített. Neeeem, nem tortellinit, nem is panírozott halrudat, és még véletlenül sem dobozos levest. Hanem Wellington bélszínt (tésztában sült bélszín sonkával, gombával csomagolva), rozmaringos tepsis krumplival és balzsamecetes zöldsalátával. Csodás volt, amit még megtetézett a villányi Malatinszky Merlot.
Ilyen "alapozás" után vágtunk neki du. a városnak, h kb 5 év készülődés után végre megnézzük René Magritte (belga szürrealista festő) házát-múzeumát. Megérte.
És milyen jó, h holnap még csak vasárnap van. Délelőtt ellátogatok a piacra, h a létező összes gyümölcsfajtából beszerezzek egy hétre valót!! Éljen a tavaszi gyümölcskúra! :-)
