Szoktam a hétvégéket osztályozni: remek, pompás, lehet-e jobb stb. (persze, vannak kevésbé jók is, de azokkal minek foglalkozzak?). Az elmúlt hétvégén viszont felállítottam egy új kategóriát: az AJÁNDÉK-HÉTVÉGÉT. Ami nem egyszerűen jó vagy pompás, hanem aminek minden perce ajándék, nemcsak számomra, hanem másvalaki számára is. Anyu számára. Asszem, a Gary Chapman féle öt szeretetnyelv mindegyikét kimerítettük, elsősorban a minőségi időét. Jó volt a közös vásárlás, a színház, az éttermi ebéd, de talán legeslegjobb mégis otthon volt, a terasz, a kert, a reggelizés, a családi fényképek nézegetése. Hogy mennyire vágytam már ilyesmire, átélni egy kicsit a gyermekkor-dézsávűjét, azt legjobban a bevásárlás során elejtett mondatom példázta: "Aaany, vehetek egy hajhabot?" Összenéztünk, és mindkettőnkből kipukkadt a nevetés :-)
Meleg helyzet
Színházba indulás előtt
