Úgy is írhatnám talán, h a pitypang szaga (vagy inkább illata :-)
KA ötletén és receptjén elindulva nagy bátran megpróbálkoztam a pitypang-szirup elkészítésével (életemben nem főztem még semmilyen szörpöt, se dzsemet, se zselét, de befőttet...) Még csütörtökön Cirmivel ovi után begyűjtöttük a szükséges mennyiséget.
Az igazi kihívást valóban a sárga szirmok kinyerése jelentette, de szerencsére akadtak segítő kiskezek, szám szerint négy :-)
Az eredmény szép, illatos, és finom lett. Igaz, inkább méz, mint szirup, igencsak sűrű. Az íze kellemesen-enyhén fanyar, virágra határozottan emlékeztető.
A fogadtatás pedig? Vízben elkeverve Gábor finomnak nyilvánította, Bendegúz azt mondta, h közepesen finom (jobb a bodza!), Tünde szerint pedig nem rossz, de nem is annyira finom. Teában aztán mindenki vidáman itta! Mit mondjak, ez nem annyira rossz eredmény, ahhoz képest, mintha úgy fogadták volna (néhány más dologhoz hasonlóan), h "bööö, fúúúj, kakaszar..."
