Már nem is az élet zajlik, hanem mi magunk. Nemrégiben egy bejegyzésnek a "Programözön" címet adtam, csakhogy az elmúlt napok még az akkoriakon is túltesznek. Egy nemzetközi reptér irányítótornya vidéki nyugdíjas otthon ahhoz képest, ahogy nekem teltek az elmúlt napok. A munkahelyen mindenki maximális sebességen pörög, minden sürgős, de ehhez jönnek a privát programok, határidők, időpontok, találkák, egyeztetések, ajándék-előkészítések stb. Tündének múlt hétvégén volt a zeneiskolában koncertje, Bendegúznak múlt pénteken és tegnap este is (templomi karácsonyi koncert), közben járt itthon az "előzetes Jézuska", holnap lesz az egyik iskolai ünnepség, kedden a másik, csütörtök este pedig Gúznak még egy harmadik koncert, hogy aztán péntek rögge' 6-kor kipihenten ébredjünk és vágjunk neki a hazarepülésnek.
Ahogy Anyucinak mondtam a telefonban: egyetlen vágyam-kívánságom a szünidőre, hogy legalább pár órát egy fotelben üldögélhessek, észrevétlenül, mozdulatlanul, senki ne szóljon hozzám, senki ne kérdezzen, és főleg ne kérjen tőlem semmit. Azt hiszem, a jövő évi farsangra fikusznak öltözöm, erre fogok most gyakorolni...
