Sok vidám pillanata volt a Mamával töltött múlt hétvégének, de a pálmát kétségkívül a "rossz telefon" játék vitte el, amikor egymás fülébe súgtunk ezt-azt, és mire végére értünk a súgó-körnek, már egész más lett belőle. Tünde eleinte gyöngyözve kacarászott, aztán már sikítva hahotázott. Gúzból kisebb-nagyobb szünetekkel pukkadozott ki a nevetés, de a felnőttek sem maradtak komolyak. A csúcspont (vagy mélypont, ahogy vesszük) akkor következett, amikor már csak egy-két szótagot tudtam a Gábor fülébe motyogni, utána mindent elsöprő fuldokló hahotába torkollottam - és persze ennek láttán mindenki más is (kivéve Gábort, aki halláskárosodástól félve a fülét dajkálta...)
