Tegnap vacsoravendégeink voltak. Ritka pillanat, amikor már sem nekünk, sem a barátainknak nincsenek Bxl-ben a gyermekei, így aztán kötetlenül és hosszasan lehet a kulináris élvezeteknek hódolni, beszélgetni. Az időjárás is kegyes volt, éjjel negyed 1-ig tudtunk a teraszon ülni. A menün nem sokáig törtük a fejünket Gáborral: megbeszéltük, h a főételt ő intézi, az előételt és a desszertet pedig én. Előbbi természetesen egy húsétel volt, méghozzá egyben sült (100 fokon, 8 órán át, lassan sülögetett-füstölődött) tarja, párolt krumplival, és káposzta-sárgarépa salátával. Óriási pech, h nem csináltunk róla fényképet, csodás látvány volt, amikor Gábor feltálalta (a vendégek a látványnál csak az ízét és az állagát dícsérték jobban). Sajnos én magam is csak a tálalás pillanatában láttam, és ott már a vendégek előtt nem jutott eszembe fényképezgetni.
Viszont az előételről készült kép, mindkettőről:
1. Avokádós-kivis uborkasaláta, marinált hagymával:
2. Mascarponés pármai sonkás szendvics (füge kellett volna még a tetejére, de nem kaptunk)
Mindkettő a KA blogjáról származó recept, könnyen, gyorsan elkészültek, és sikerük volt :-) (KA már nagy rutinos partifalat készítő, úgyhogy gyorsan átküldtem a képeket még menet közben, hátha lesz megjegyzése - de csak bátorítást kaptam. Köszönöm! :-)
Ugyancsak könnyen, gyorsan elkészült, és sikere volt a csokitortának, ami lisztet nem, csak darált diót és mandulát tartalmaz, elkeverve vajjal, cukorral, feldobva jó sok tojással és olvasztott csokival - nem éppen a legkönnyedebb nyáresti édesség, de mennyei finom :-)
Örültem a jól sikerült vacsorának, és biztos vagyok benne, h a siker nemcsak a fogások finámságán-ízletességén múlott, hanem a tálaláson is. Sajnos a gyerekekkel nehéz a belbecs mellett a külcsínre is gondot fordítani. Nemcsak az időhiány miatt, de azért is, mert egy zöldségkrémlevest azért mégsem tudok igazán vonzóvá tenni - legalábbis számukra - pusztán azáltal, h mondjuk üvegpohárba töltöm és ráhintek egy kis oregánó-virágot. De fogok próbálkozni, aztán meglátjuk, hátha "ragad" rájuk is vmi ilyen téren :-) (Vagy nem, és ők is úgy fognak leülni egyetemistaként vacsorázni, ahogy Gáborkával mi oly sokszor megtettük: a tej a bolti zacskóban, a felvágott a bolti csomagolópapírban... brrrr, gondolom most.... pedig akkor úgy is finom volt :-) )
