És a tavasszal együtt tombol nálunk a jókedv és a békesség is. Tegnap este számbavettük Bendegúzzal a nap történéseit, és szinte magunk se hittük el, hogy minden békében, hangos szó vagy veszekedés nélkül telt. A minden pedig elég sok minden volt: reggel 7-kor (új idő szerint 8-kor!) ébresztett a két kis nyúl, akikkel egy kis mesenézés meg reggelizés után, de még Apa-ébresztés előtt volt időm kártyázni. Kezdenek belejönni a römibe, kis anyai segítséggel :-) Gáborka színrelépésével beindultak a kalandosabb tevékenységek, úgymint gyertya-öntés (ezúttal egy piros-sárga színű, gömb alakú gyertya készült - lásd alább képen), virág-ültetés, békapete-figyelés. Igazából kétféle pete van a tóban, az egyik, a hosszú nyálkás csőben fekete pöttyök, biztosan a békától származik, mert láttuk, amikor "eregette". Viszont a másik, ami egy nagy takonykupacra emlékeztet, benne fekete pöttyökkel (amikből időközben fekete pálcikák-kukacok lettek), ismeretlen eredetű. Sejtjük, hogy tarajos gőte lesz belőlük, mivel abbúl lakik 2-3 példány a tóban. Ímhol egy fénykép róla, ha biológus rokonaink felismerni vélik, akkor kérjük, hogy osszák meg velünk az ismereteiket :-)
Közben Anya nekiállt túrós rétest sütni. Ez nem egyszerű vállalkozás Belgiumban: a réteslap Mo-ról jött, a túró meg az itteni orosz boltból. A siker minden várakozásomat felülmúlta: ebéd után Bendegúz még egyszer kért, majd még egyszer, aztán vacsi után is megevett egy jókora darabot, pedig eredetileg csak egy kis ropogós tészta-szélt kért.
Tünde lelkesen színezte a húsvéti girland alapjául szolgáló nyuszikat:
Mindkét gyerek rengeteg időt töltött a Thomas-tól kapott szülinapi ajándékkal: különleges gyurmaállatok formázásával.
Aztán az ebédidő közeledtével begyúrták-prézlizték a fasírtgolyókat.
És még arra is maradt idő, hogy a törött lábbal - szó szerint - lábadozó Atyának videó-üzenetben küldjenek üdvözletet és kis dalokat.
Miközben én az Atyát látogattam meg biciklivel, Apa és a gyerekek egy parkba voltak hivatalosak, a máj.13-i iskolanap során zajló focibajnokságra való felkészítő edzésre. Süni immár oszlopos tagja (kapusa) a másodikos magyar osztálynak.
Egyébként nem merem elkiabálni, de mostanában Tündegúz nagyon jól kijönnek egymással, alig veszekednek, és szinte mindent együtt csinálnak. És egy csomó mindenről nincs is fénykép (pl. amikor Gúz segített Tündének leckét csinálni, nagy tudományosan oktatva a környezetszennyező kibocsátásokról; vagy amikor pár napja Tünde kakilt, Gúz meg bement fogat mosni, akkor is tök jót "bandáztak", csak a vihogást hallottam kintről :-) )
Az alábbi kép szombaton készült:
A végére pedig egy Tünde-száj. Bendegúz a minap kicsit morgósan szólt hozzám, mire mondtam neki, h "Ne legyél már ilyen pokróc." Aztán megbeszéltük ennek jelentését. Tegnap este alvás előtti puszira bújt hozzám Tünde, mondtam neki, h "Milyen jó napunk volt, köszönöm, h ilyen remek kislány vagy." Mire ő, angyali arccal, de teljesen komolyan: "Ma nem voltam takaró?"
