Apa beváltotta ígéretét: vasárnap reggel az egész pereputtyot (kiegészülve Tünde új legjobb barátnőjével, Rékával) beltette az autóba, és addig mentünk, amíg egy jó kis havas domboldalt nem találtunk. Igaz, ezért kellett autózni bő másfél órát. Amikor ki volt írva, h 600m múlva Franciaország következik, és még mindig nem mutatkozott szánkózásra alkalmas hely, akkor kezdtünk kicsit elszontyolodni. Sőt, egy völgyön áthajtva kifejezetten balsejtelmeim támadtak, ui. még annyi hó sem volt, mint Bxl-ben. Bendegúzt próbáltam felkészíteni lelkileg, h esetleg egy kisebb hógolyózással vagy erdei sétával is érje be, persze nem sok sikerrel. A lányok az autó leghátsó ülés-sorában vihorásztak, a párás ablakra rajzoltak, egymást puszilgatták, szóval nem nagyon igzatták magukat a hó ügyében.
Aztán, végre-valahára rábukkantunk az Apa által legvégső helyszín gyanánt tartogatott helyre. Volt hó, volt domboldal, más nem is kellett. Indult a móka:
1. Hóban rohangálás, hócsata
2. Angyalka-készítés (amikor hanyatt fekve kezünket-lábunkat tárogatjuk, a végén szárnyas figura nyoma marad a hóban):
3. Hóemberépítés:
4. És persze szánkózás. Bendegúzt nehéz volt fényképezni, inkább filmezéssel próbálkoztam. A lányok azért lassabban csordogáltak lefelé, őket volt esély lencsevégre kapni.
Sikerült több, mint 3 órát a friss levegőn töltenünk, anélkül, hogy a három gyerek bármelyikének bármi baja lett volna. Az éhséget pogival, a szomjúságot teával csillapítottuk. Ezeket én, mint vmi tábori konyhás, hurcoltam a csapatnak ide-oda. Hozzászámítva, h az autóúton pedig pulóvert kötöttem, szánkózni viszont nem fűlött a fogam (se a hegyre felmszáshoz, se a zötykölődő lecsúszáshoz), egészen Nagymama-szerepbe skatulyáztam magam... :-) )Pisilni meg szinte el is felejtettünk, indulás előtt vettük csak az irányt a pálya mellett söröző felé.
"Jaaaj, de nehéz vagy, Réka!"
"Jaaaj, de nehéz vagy, Tünde!"
"Jaaaaj, de nehezek vagytok, lányok!"
Réka jelenléte jótékonyan hatott Tündegúzra, akik nem szekálták egymást, és a vacsoránál még inkább Tündére, aki még soha ilyen tempósan nem végzett a vacsorájával (tudniillik fontos volt, h maradjon még játékidő, mielőtt Rékanyu odaért volna...)
