Tulajdonképpen az egész nap jó volt, különösen a Sünivel töltött délután, az iskolai mappák-füzetek nyugodt átnézése együtt, karácsonyi Grillus-dalok hallgatása (készülvén nemcsak a Karácsonyra, de a vasárnapi énekórára is :-) ), biciklivel eltekerni focira, majd egy hatalmasat biciklizni még magam. Ez utóbbi közben kattintani néhány képet - tetszett a felüljáróról nézve a nagyvárosi nyüzsgés, meg a sok-sok színben pompázó felhők vonulása :-)
A kevésbé jó része a napnak akkor következett, amikor a fociedzés után hazaértünk Sünivel, fáradtan, izzadtan, szerettünk volna leülni vacsorázni. Ekkor Cirmike rázárta a hüvelykujjára az ajtót, és éktelen üvöltésbe kezdett. Gyors "tűzoltás" (hidegvizes csorgatás, ragtapaszozás), valamint Mama-nevű telefonos segítség igénybevétele után :-) úgy döntöttem, be kell mennünk az ügyeletre, mivel a seb igen gyatrán nézett ki. Mint kiderült, nagyon jól tettük, h bementünk, ui. nemcsak szakszerű ellátásban volt része a kislánynak (steril körülmények között, fájdalomcsillapító gáz alkalmazásával visszahelyezték a körömágyból kiszabadult körmöcskéjét), valamint elláttak jótanáccsal és az itthoni seb-kötözéshez szükséges kellékekkel (nem mintha nem lapulna a szekrényben egy kisebb falusi kórház számára elegendő kötszer...)
A kislány az autóban abbahagyta a zokogást, és innentől kezdve egész vidáman telt az időnk. A beavatkozás közben is mosolygós maradt, annak végeztével pedig még fogócskázott is a folyosón a doktor bácsival :-))
