Ma elérkeztünk a szicíliai nyaralás csúcspontjának tervezett Etna-túrához. Bendegúz már nagyon várta, Tünde is lassan megértette, h az Etna egy vulkáni hegy, amire fel lehet menni, néha kitör stb. Az odaút meglehetősen kanyargós volt, reménykedtem erősen, h Cirmikéből ne jöjjön vissza a reggeli - ez a reményem valóra vált.
A helyszínre érve beneveztünk a "leglájtosabb" túra-verzióra, azaz az autós parkolótól drótköteles felvonóval vitettük magunkat, majd annak a végállomásán még spéci terepjáró buszra szálltunk, és azzal mentünk tovább, ameddig csak lehet. Végül egy idegenvezetős gyalogtúrával fejeztük be a kirándulást, ez kb 1h időtartam volt egy nagy (füstölgő!) kráter körbejárásával. Szép volt, érdekes volt, de elég is volt ennyi gyaloglás a porhanyós, göröngyös, meredek-lejtős talajon. Jutott idő utána még a parkolóban ebédre, fagyira, 1-2 apró szuvenír vásárlásra, majd ki kellett bírni a lefelé vezető kacskaringós autóutat.
Szerencsésen visszaértünk helyes kis szállodánkba, a napot pedig egy finom vacsorával fejeztük be (miközben Gúz a reggel a kikötőnkbe érkezett hatalmas tengerjáró hajó elindulását figyelte árgus szemekkel az étterem lugasaként szolgáló növény ágaira felkapaszkodva) - és belefért még egy fagyi is, ma már a második :-)
