Nem lehetett nem azonnal ki- és felhasználnom a tegnap otthonról hozott magyar túrót. Egyértelmű jelölt volt a családi kedvenc túrós pogi - aminek ezúttal egy másik, élesztős változatát próbáltam ki. És hogy ne csak sós "rágcsa" legyen, készült egy adag reszelt kakaós-túrós sütemény is. Hmm, az imént teszteltem mindkettőt, még langyosak...
Gáborka lemaradt róla, lévén annyira kifáradt az egynapos berlini kiruccanásban, h már 9-kor elment aludni. Szegény kicsi Gúz is lemaradt róla, a készítést is beleértve, pedig szeretett volna részt venni benne. Csakhogy hétköznapokon egyszerűen képtelenség gyerekkel nekiállni sütni... Sebaj, holnap valamennyien élvezhetik a végeredményt.
Annál is inkább, mert a kis mazsolák mindketten itthon lesznek: eddig csak Gúznak volt köhögős-taknyolós-lázas nyavalyája, de Tündér - mint az égvilágon mindenben - ebben is utánozza, így ma estére ő is belázasodott :-((( Holnap aztán mindketten itthon fogják "szórakoztatni" Jutka Mamát... Legrosszabb esetben mindhárman: Apa is azzal érkezett meg ugyanis, h fáj a torka. (Ez persze nem csoda, hiszen eddig az őszutó-télelő Bxl-ben éppen ugyanolyan, mint a jún-júl volt. 10-15 fok, csöpögős-nyálkás-szürkés. Hát csoda, ha mindenki beteg? Az összes bacilus röhög a markába!)
