Ma megint kutya időre virradtunk, még a tegnapinál is kutyábbra. Egész konkrétan alig akart megvirradni. Sötét volt, és zuhogott. Tekintve, h Gúzzal amúgy is itthon terveztem maradni, eldöntöttem, h Cirmi sem megy bölcsibe. Az odamenés meg az értemenés legalább akkora frusztrációval járna ebben az időben, mint ha egész nap itthon nyüsztetjük egymást hármasban.
Így aztán Apper-poccer szépen elment dolgozni (jó korán, már 8-kor el kellett indulnia a Tanács ülésre, holott más napokon 8-kor még félig csukott szemmel, pizsamában szokott tántorogni a reggelizőasztal felé :-)) mi pedig vidáman reggeliztünk, rendet raktunk, mostunk, leszedtük a száraz ruhát, kiteregettük a vizest, énekeltünk. Még arra is volt időm, h a gyerekek holmiját összepakoljam a hétvégi kirándulásra - 2 Bogyó és Babóca mese éppen elég volt egy kisbőröndre, és miután már elég jól ismerem valamennyinek a forgatókönyvét, hallás alapján is szépen be tudtam osztani az időmet 6 mese alatt :-)
Közben a ronda felhők elhordták magukat, kék lett az ég, és kisütött a napocska. Nosza, fel az esőnadrágot, köpönyeget, gumicsizmát, és irány a park. Természetesen gesztenye-szedés volt a cél, de először annál sokkal érdekesebbnek bizonyult a tóból faleveleket hálóval kihalászó bácsi. Ez annyira lekötötte a mazsolák figyelmét, h nyugodtan lencsevégre kaphattam őket :-)
Persze a kis majmok rögtön elkezdték produkálni magukat, amint látták, h fényképezek :-)
Aztán a bácsi odébbállt, mi pedig indultunk gesztenyézni. Keresgélni nemigen kell már, annyi van a földön, h alig lehet tolni a babakocsit. Nem is szedtünk fel akármilyet, kuriózumokat kerestünk, pl. éretlen "albinót", vagy burokban lévőt. Amelyik pedig túl koszosnak bizonyult, az gondos fürdetésben részesült.
Gesztenyézés után ebéd következett (mindkét gyerek várakozásaimon felül teljesített), utána pedig csendespihi. Ezt úgy terveztem, h Tünde és én alszunk a gyerekszobában (ahogy újabban szoktunk hétvégente), Gúzbab pedig tv-zik, festeget, olvasgat (hétvégén teszi mindezt Apa jelenlétében). Minden szükséges dolgot kikészítettem neki, megkérve, h akkor szóljon, ha szüksége van rám. Nos, utóbb kiderült, h a "szükség" igen relatív fogalom. Először azért szólt édes kisfiam, h bejelentse, a délelőtt kimosott és radiátorra tett kutyája megszáradt. Príma. Akkor kicsit még alszom. Ezután ébresztett, h véletlenül bepisilt. Harmadjára pedig azért, h csengett a telefonom. Nem cseng, hanem CSENGETT! mert Gáborka volt az, és diszkréten csak rövidet csörgetett. (Költői kérdés: Hát csoda, ha szegény Anyum annyira utálja az éjszakai ügyeletet???) Itt aztán feladtam a szundikálás tervét, és inkább kv mellett blogot írok :-)
