Ezt a címet Faulknertől loptam. Még egyetemista koromban próbálkoztam vele, de kb 5 oldal után feladtam. Tényleg téboly volt. Mentségemre szóljon, h Gábor sem bírta elolvasni, holott ő igazán mindenevő (tudtommal ezen kívül csak egyetlen regényt dobott félre, kortárs magyar szerzőtől származik, inkább nem nevesíteném...)
Nos, hangokat még ugyan nem hallok, a téboly viszont fejlődik. Tegnap eloltottam az égő villanyt a mh-i wc-be lépve, kopogtam a saját irodám nyitott ajtaján, este itthon pedig veszettül kerestem hajgumit, holott a csuklómon volt...
Pedig még "csak" egy bő hete betegek a gyerekek... A tavalyi télre úgy emléxem, h nagyjából végig köhécseltek meg folydogált az orruk, de egyiknek sem volt komolyabb baja. Ehhez képest idén Tünde kezdte már Debiben-Nyházán az őszi szünetben, aztán úgy-ahogy meggyógyult, most múlt hét szerdán Gúz belázasodott, szombat de. Tündét kellett ügyeletre vinni, hétfőre már mindkettő egész jól volt köhögés-taknyolás szempontjából, amikor is kedd reggelre Tünde megint 39 fokos lázas lett. És ez azóta is tart... Fogzás, hasmenés, láz. Tegnap már nem köhögött, ma újra kezdte. És biztos vagyok benne, hogy ha mindez elmúlik, akkor kezdi majd Gúz. Ha nem köhögés, akkor hasmenés, ha nem hasmenés, akkor szorulás, ha az sem, akkor vmi más...
A zseniális EU-s rendszer szerint pedig a szülő évente 6 (azaz hat) napot maradhat itthon a beteg gyerekkel, amennyiben orvosi igazolást visz a betegség súlyos voltáról. Kérdem én, mi a súlyos?? Anyai szemmel nézve a 39 fokos láz is súlyos. És mi van, ha letelik a 6 nap? És Jutkanéni sem ér rá, mert délelőttönként máshol dolgozik (és bármilyen fantasztikus, egyszerre két helyen lenni ő sem tud)? És Storia Görögországban van?
Na ekkor jön a téboly (bár a 6 nap még nem telt le, próbálunk spórolni vele...) Délelőtt Anya marad, szól a munkahelyén, h ma csak délben tud jönni. Délben hazaesik Apa, majd du. 2 tájt jön Jutkanéni. Váltott műszak. Kisfőnök meg mosolyog - egyelőre. Végül is legfontosabb, h a munka legyen elvégezve. Hajrá teleworking, tudom itthonról akár éjfélig is "nyomni". Klassz, főleg, h Tünde újabban megint 5-6 körül ébred, most a betegségre fogjuk... Rá kellene állnom egy 5-6 órás alvásmennyiségre... Miért is ne? Napóleonnak is sikerült, Anyu mindig ezzel példálódzott, amikor az újszülött Gúz mellett 3-4 órákat aludt.
Na igen, ilyenkor szeretnék kertész lenni. Vagy gyári munkás. Egyszer kiskoromban meglátogattam Kati nénjét a palackozó üzemben. Csoda érdekes volt. Ott állt a futószalag mellett, amin jöttek az egyforma üvegek (mint a Kisvakondos mesében a babapiskóták). Én is álldogálnék ott és ha elakad a szalag, megpiszkálnám. Nem kellene "bizottsági álláspontokat" fogalmazni, nem jönne 300 oldalas petíció finn nyelven, amiből - bár állítólag rokonaink a finnek - egy vak hangot sem értek... (Ma megértettem egy szlovén levelet - tessék, mire jó az egykori orosztanulás! :-)
Szóval nagy a nyomás, ahogy Cirmi-keresztanyu mondta még nyáron. Tulképp ha belegondolok, reggel 6 és este 9 között alig pár perc jut, amikor azt csinálok, amit akarok... Marad tehát a késő este (kivéve, ha akkor is dolgoznom kell - ma nem fogok!) Ez nem téboly??
Arról nem is beszélve, h milyen érzés munkában lenni, dolgozni, gondolkodni, miközben tudom, h az édes kis gombócom itthon betegeskedik. (Mert Cirmi nem olyan, mint Gúz. Utóbbi is nagyon lázas volt pont két éve Karácsonykor, amikor őrlőfogai jöttek. 39,8-39,9. Rémüldözött a család. A gyerek meg kapott kúpot, és futkározott, ugrándozott, mint egy besózott kisegér. Cirmike bizony nyűgös gombóc, ölben szeret lenni naphosszat, és dajkáltatja magát :-) ) Erre bizonyára csak a férfiak képesek. Ahogy a viccben is van, aminek ez a csattanója: "Vajon mit csinál az a légy a plafonon? És hogy a p...ba nem esik le?" (Aki nem ismeri, járjon utána.)
