Ugyanis olyan szép idő volt ma, h az egész napot Hofstade-ban töltöttük előbb a játszótéren, aztán pedig a tóparton. A nemrég épült játszótér nagyon megnyerte mindannyiunk tetszését. Kb 5 különböző "birodalomból" áll, a különböző korú gyerekek számára: a legkisebbeknek minden kicsike, kedves, színes. Gúz itt is jól érezte magát. Tündét a játékok különösebben nem nyűgözték le, Apa sörösüvegét kódulta el és annak a száját szopogatta :-) A nagyobbaknak való játszóterek egy részét is kipróbálta Gúz, ez rögtön érkezés után volt, és Tünde még a Maxi-Cosiban szundikált.
Ebédre az otthonról vitt szendvicseket fogyasztottuk, kiegészítve helyben vásárolt sörrel, jégkrémmel, kávéval. Tünde nemcsak egy teljes üveg főzeléket tüntetett el, hanem utána még egy darab kenyeret, 2 harapás puffasztott rizst (amit egy orosz nénitől kódult), és egy szelet paprikát is. Délelőtt szőlőt evett, reggelihez egy koktélparadicsomot elrágcsált, uzsonnára pedig majdnem 2 teljes őszibarackot (hozzá meg legalább 10 dkg homokot, ez ui. már a tóparton volt, és tetőtől talpig homokosak voltunk :-) Úgy tűnik, h a két gyermekemből az egyik zöldség- és gyümölcsevő lesz. Ez már jó arány?
Fotómasinát ezúttal nem vittünk, gondolván, h épp elég lesz a két gyereket szemmel tartani. Jól gondoltuk. Pedig lettek volna jó képek, ahogy mindkét gyerek teljes szárnyacska (értsd: karúszó)-díszben futkározott, pancsolt, homokozott, sikongatott. Du. 4 körül indultunk haza, útközben - ahogy várható volt - mindkét mazsola elaludt. Amíg Apa strázsálta őket a ház előtt, addig én összedobtam egy csokis muffint, meg egy holnapra való kenyeret is az ablakba tettem kelni.
Egyébként utólag fel kell jegyeznem, h az oviba és bölcsibe való visszaintegrálódás a vártnál is jobban sikerült. Gúzt csüt. reggel én vittem az oviba. Az integetés pillanatáig egész jól ment, bementünk, köszöntünk stb. Szétraktuk a kajás dobozokat, kistáskát a fogasra, mindent ahogy régen. Aztán amikor az ablakban állva integetett, akkor láttam, h küzd nagyon a sírással... Én is küzdöttem... :-( De még így is sokkal jobb volt, mint a legtöbb másik gyerek, aki ordított, nem engedte el az anyját, rúgkapált stb.
Tündét Gábor vitte, elmondása szerint ott nem volt kámpicsorodás, körülnézett a kiscsaj, aztán vigyorogva ment Zsaklinhoz.
Gúz továbbra is ontja magából az aranyköpéseket, lassan külön írnok kellene, h kísérje minden lépését, aztán megénekelje a krónikáját, mint Tinódi Egerét :-)
1. Reggeli hancúrozás. Gúz rámnéz keserves képpel és közli: "Ez az én szenvedő arcom."
2. Gúz óriásira tátja a száját, és kéri, h nézzek bele. Nemtom, mit kéne látnom, de azért mondom: "Hűű, benne van a nyelvecskéd. Meg a fogaid." Mire ő kiegészít: "Meg a tenger sok nyál!"
3. Vacsora közben Gúz szól, h szeretne nekem súgni vmit. Odahajolok, mire belesúgja a fülembe: "Anya, én téged nagyon szeretlek." Ez számomra egy zsáknyi arannyal felérő "köpés" volt :-)
