Ilyenkor persze a blog is nyári üzemmódban van, azaz ritkák a bejegyzések. Mert bár vannak (khmm... :-) , akik laptop meg okostelefon nélkül élni sem tudnak, és a nyaralás során is folyton azt kütyülik, én bizony nem férkőztem internet közelébe az elmúlt két hét során (csak egyszer, akkor is nyaralókeresés végett).
Csodás (szűk) két hetet tudunk magunk mögött. A helyszín tavalyhoz hasonlóan ismét Balatonfenyves volt, a társaság is lényegében ugyanaz. Az időtartamban volt változás, de ezt most nem igazán bánjuk, nem biztos, h lett volna cérnánk még két héthez. Mert a boldog-gyönyörű percek azért igencsak fárasztóak voltak két kis pondrócskával, akiknek tök más egyelőre a napirendje-bioritmusa (Cirmi pl. már majdhogynem felébred az ebéd utáni alvásból, mire Gúz elalszik), és akik közül az egyik folytonos felnőtt felügyeletet igényel. És még így is volt nem egyszer fejreesés, lépcsőről (igaz, csak 2 fokról) legurulás stb.
Tündérke teljesen éhenkórász volt végig, a főzeléke után kenyeret, kekszet, csokit is evett, és ha még ez sem volt elég, akkor azon kaptuk, h a szőlőt szüreteli, egyenesen be a szájába. A strandon mindenkitől kódult, kinézte az emberek szájából a kürtőskalácsot, a főtt kukoricát csakúgy, mint a lángost. Mindehhez társult még egy adag homok és balatoni víz, h aztán a végén minden meglegyen egy jó kis hasmenéshez :-(
Gúzba gyümölcsöt továbbra sem lehet beleimádkozni, legjobb esetben csak répa- és narancslevet. Ellenben töménytelen mennyiségű kolbászt, szalámit, sült húst tüntetett el. Tavaly nyárhoz képest rengeteget okosodott-ügyesedett, élvezet volt vele a toboz- vagy csigagyűjtés, esti séta, trambulinon ugrálás. A vízibiciklizés nem annyira, mivel azon nyavalygott, h a szemébe megy a víz (az unokatesók csúszdázása okán). Hát igen, a vízisportok kemények :-)
Számos kedves mondása, aranyköpése született, ezekből néhány:
1. Fürdéshez készülve egy nagy kaszáspókot találtunk a kád szélén. Mondom: "Menjünk, szóljunk Apának, h távolítsa el." Gúz odamegy Apához, és közli: "Apa, egy nagy pók van a kádban. Ööö... messzítsd el!"
2. Gúz és Tündér egy irányba mennek, persze bátyónak sietős, és próbálja hugicát a hátánál tolni. Szólunk, h ne tolja, mert Cirmi még nem olyan ügyes és elesik. Mire a válasz: "Nem tolom, csak segítek neki menni."
3. Nagypapi magyarázza Gúznak, h neki már nincs haj a fején, csak szőr. Gúz odajön hozzám, és lelkesen mondja: "Nagypapinak már nincs haj a fején, csak műszőr."
4. Egyik este Gúz már elalvóban-elpilledőben, majd hirtelen felderül az arca és közli: "Mi lenne, ha Mama szobor lenne, és ott állna Budapesten??"
A pancsolást alapvetően mindkét kölök élvezte, de bátorodni még nem árt, ha a búvár-szülőkkel akarnak majd pár év múlva tartani :-)
Ja, búvárszülők ma éjfél után indulnak a Vörös-tengerre merülni, és némi megkönnyebbüléssel nyugtázzák, h a hallgatag szállodai pincéreknél és hajós legénységnél a halak még inkább hallgatagok. Visítani, hisztizni, toporzékolni senki sem fog. Legfeljebb én :-))))
A képekből ezúttal nehéz lenne ide felrakni, így inkább a link:
