Bizony, ma egész nap hozta a kisangyal-kistündér formáját. Ugyanez az előző napokra nem volt mindig igaz. A büdös kölök korán kelt (5-6 között), aranyat persze nem lelt, viszont 8 körül már megint fáradt-nyafogós lett. Tegnap reggel volt a mélypont, amikor 26-szor kellett felugrálni reggeli közben, megakadályozandó, h megegye a hűtőmágnest, virágföldet, magára rántsa a vízforralót stb. Aztán azon kellett fáradoznom, h a vadonatúj kosztümkémet megmenekítsem a taknyos orrától és nyálas pofácskájától, valamint a harisnyámat a fogaitól és körmeitől. Nem volt egyszerű mutatvány, ezek után végtelen boldogsággal érkeztem az irodába, ahol ZEN-szerű nyugalom fogadott :-)
Ma viszont nagyon jóban voltunk, egészen reggel n7-től 10-ig, amikor is Keym-ről visszatérve elaludt a babakocsiban. Gyorsan kicsaptuk a teraszra és elkészítettük ebédre a rakottkrumplit. Se nem reform, se nem bio, a tálalás olyan messze van a Michelin-jellegtől, mint Algéria az EU-csatlakozástól, viszont nagyon finom lett, jó sok kolbásszal és a tetején hazai szalonnával.
Ebéd után Anya és Cirmi szundikált, Apa őrizte az álmunkat. Aztán a napsütést kihasználva lenyargaltunk a játszótérre. Cirmi nemcsak hintázott és fűben mászkált, hanem homokozott is. Ez abban nyilvánult meg, h mindkét kezét összehomokozta, majd betömte a szájába. Egy idő után egy fenyőtobozt is elkezdett kísérőnek rágcsálni (hiába kértem Gáborkát, h vegye el tőle, végül nekem kellett közbelépnem), a végére pedig az egész gyerek homokos-tobozos nyálban úszott. Volt mit lemosdatni róla a fürdőkádban, nem is beszélve a 4x-i kakájáról (asszem, ezzel a mai nap lett az eddigi rekord).
Ha már rekordról van szó, akkor a rekord kedvéért feljegyzem, h kedden (26-án) voltunk doktor bácsinál, aki megállapította, h nagyon jól fejlett baba, fogacskái az átlagnál korábban jönnek (momentán épp 6-tal rendelkezik), 8,3 kg, 74 cm.
