- akkor feltétlenül kirándulni megyünk. Tettük ezt tegnap is, annak ellenére, h csüt-pénteken még mindkét mazsola taknyolt-köhécselt-hőemelkedett...
Huizingen Gúz ötlete volt. Közölte, h oda akar menni, ahol a nem átlátszó csőcsúszda van. Képben voltunk. Mindenre emlékezett tavaly nyárról, arra is, h hol vannak a földből kijövő szökőkutak (de azok most még téli álmot aludtak). Jó látni, hogyan fejlődik, ügyesedik. Már simán felment a csőcsúszdához vezető lánc-hágcsón, és a "huppanós" csúszdánál sem ült seggre - ellentétben anyával. Nekem sikerült úgy megcsúsznom és seggre esnem, h még ma is sajog :-(
Végtelenül aranyos volt, a különböző kisablakokon ki-kikukucskálva kiáltott, h "Anyaaaa", és akkor oda kellett mennem puszit adni. A hintában reeeeettttenetesen magasra kellett felemelni és nagyon megdobni.
Ezen kívül ment egy kört a körhintán, buszban ülve. Nem tetszett neki a zene. Nem csodálom, a hangosan bömbölő diszkózene nekem is csak akkor tetszik, ha sörrel a kezemben a Havana Club homályában rophatom. Mi a francért gondolja bárki, h erre "indulnak be" a kölkök? Miért nem lehet normális zenét játszani ilyen helyen??
Hogy vmilyen aktivitás ki ne maradjon a sorból, trambulinozott is Gúz, később pedig még felmentünk a dombtetőre, ahol a 10 éveseknek épült játszóvár leledzik. Kicsit tartottam tőle, h itt mihez fog kezdeni Gúzocska, nem fog-e nyivákolni folyton Apa v Anya segítségéért. Ezek után eléggé meglepődtem, amikor azt láttam, h egy kismajom ügyességével kapaszkodott fel a kötéllétrán, majd csúszott le a hosszú és meredek csőcsúszdán egyedül. Azért persze ment Apával is.
Ezt megirigyeltem, és felkapaszkodtam én is a köteleken (Gúz simán lehagyott, pedig mennyivel nagyobbat kellett lépnie). Vesztemre közölte, h most az ölemben akar lecsúszni. Uff, nyeltem egyet, amikor benéztem a meredek és kanyarodó csőbe. De csak nem mondhattam azt a 3 éves gyereknek, h bizony én itt félek lemenni. Szóval, szemek behunyva, és indulás. Nem volt rossz. De vidámparkozni majd inkább Apával, ha lehet :-)
Pikk-pakk eltelt az idő, du. 3-kor Gúz magától közölte, h "szerintem most már menjünk haza." Csodás virágos fák között "csordogáltunk" le a dombról, néhol még megálltunk rázogatni a szirmokat.
És mindeközben mit csinált Tündérlány? Hozta a formáját, azaz aludt, mosolygott, evett. Szegénykének csak egy bolti főzeléket vittem, amit a büfé mikrójában megmelegítettem. Utána viszont kapott aznapi friss bagett-héjat rágcsálni. Nagyon élvezte a pokrócon mászkálást, meg persze a pokrócról való lemászkálást.
Gyomlált egy kis füvet, szájába tömködött néhány levelet (Zsolték nagy rémületére :-)
A hintázást most is nagyon élvezte. Szerettük volna Boticseket is meghintáztatni, de vhogy akkor éppen sehogysem akart felszabaduli a babahinta.
A mai napot Gúz uszodázással kezdte - miután Apába is sikerült életet lehelni. Tündér a teraszon durmolta a szokásos másfél óráját, ezalatt én elkészültem a du-i vendégségre szánt tiramisuval.
Az ebéd olyan jól sikerült, Gúzocska olyan szépen betermelte a levest és másodikat is (na jó, itt már kellett egy kis szülői ösztökélés, na meg egy kis majonéz a halacskára), h bár kért tiramisut a tányérjába, végül nem ette meg. És bár közölte, h ő a csendespihenő alatt nem fog aludni, hanem csendben játszani, engem mégiscsak azzal ébresztett Gábor, h Gúzocska durmol. Persze betakartam, amit Gábor rosszallott, mert szerinte a gyereken már látszik a folytonos dunsztolás eredménye: tegnap a nagy napsütésben is alig akarta levenni a sapkáját :-)
Két aranyköpés ebédnél:
1. Gúz kérdezte, milyen leves lesz. Mondom, h édesköményes-édesburgonyás. Válasz: jó, de az enyémben édesburgonya ne legyen. Mondom, jó. Nem részleteztem, h a krémlevesből valszeg nehéz lesz kivonnom az édesburgit :-) Tulképp ez nem is igazi aranyköpés, de nekem roppantul tetszik, amikor ilyeneket mond. Nem vagyok biztos benne, h csak játszik-e, vagy komolyan gondolja.
2. Jó példa arra, h a gyerek mindig ellentmond a szülőnek. A második fogással, mint fentebb írtam, kicsit már nehézkesebben haladtunk. Mondom neki, h "menjen még 3 falat". Mire ő: "De 5 menjen". Hát fogok én vitatkozni? :-)
Kollégámékkal való uzsi ugyancsak jól sikerült, a kölkök akkora játékba kezdtek (autózás, vonatozás, asztal alatt kergetőzés, mágnesrakosgatás), és olyan népszerűnek bizonyult a kaja-felhozatal, h az eredeti tervtől eltérően végül játszóterezni nem is mentünk le.
Egy nagyon tartalmas, csodás hétvégét zártunk, amibe a tegnap esti éttermi vacsi is beletartozott - erről külön.
