Előre szólok, hogy senki ne csalódjon: ez most a megszokott sziporkázó humoromtól (!) mentes, száraz, tényekre szorítkozó bejegyzés lesz. Mert annyi minden történt a röpke egyhetes szünidőben, hogy ha most nekilátnék bő lére ereszteni a beszámolót, akkor ülhetnék itt holnap estig.
Szóval, mindjárt az érkezésünk napján, azaz múlt szombaton sort kerítettünk a barátokkal való találkozóra. (De csak miután a reptérről hazaérve és megebédelve kilátogattunk Szentendrére, egy bizonyos cél érdekében. Nehogy eseménytelen legyen a délután :-))
Vasárnap délelőtt - mivel azért mégsem járja, hogy az ember csak úgy suttyomban múljon el 40 éves - tartottunk egy kis családi összejövetelt, a szokásos formában: vidáman (többnyire!), finomságokban bővelkedve (Anyuci két szögletes tortát sütött, KA pedig két kereket - évtizedenként jutott egy :-)
Délután aztán végre élőben is megnéztük a Fantomot! Az előadás előtt még pózoltunk is vele, Apa egész jól illeszkedett a figurába:
Október 30-án aztán felkerekedtünk Gáborkával, hogy Balatonfüreden kipihenjük az ünneplés fáradalmait :-) élve a brüsszeli Magyar Bál jótékonysági tomboláján nyert utalvány adta lehetőséggel. (Közben Tündegúz a nyíregyházi fürdőházban és élményfürdőben tartott Mamával uszony- és kopoltyúnövesztő edzést :-))
KA-nak igaza van, Füred mindig klassz, télen-nyáron. Noha a legtöbb időt a szállodában töltöttük (mert ugyebár időigényes a többfogásos reggeli, a még több fogásos vacsora, a wellness részleg nyújtotta örömök, úgymint úszás, szauna, masszázs, kozmetika - hmm, az a vörös szőlős testpakolás! - az olvasás, a meditálás, az imádkozás, az alvásról már nem is beszélve!) azért minden napra beiktattunk egy jókora sétát, elsősorban a Tagore-sétányon fel és alá.
A szerdai hazaúton tettünk egy kitérőt a Velencei-tó felé, valamint Martonvásárra, a Brunszvik kastélyt (kívülről) és annak parkját megtekintendő.
Mindenszentek estéjét Anyucival a Lehel téri templomban töltöttük, mialatt Tündegúz már áttették székhelyüket Debrecenbe. Másnap Apa felkerekedett, h Nagymamiékat nevezett jeles helyen meglátogassa, Anyuci és én pedig egy édes csöpp csomagocskát tutujgattunk fél délelőttön át: Zsolti öcsém Ádám nevű gyönyörűszép kisfiát. Az örömömet csak fokozta a Gerzsenyi Gáborok és Andzselika meglepetés-szerű Gödöllőre érkezése :-)
Csütörtök estébe belefért egy színház is (aki úgy érzi, nem szokott náluk jól sikerülni a családi Szenteste, az feltétlenül nézze meg a Belvárosi szh-ban a Családi játszmákat!!!), péntekre pedig egy kis "soppingolás" (mindjárt itt a Karácsony!), ebédre Szentendrén egy kitűnő saslik Keresztapu módra (még a szokásos pénteki hústilalmamról is vígan lemondtam efölötti örömömben), megtetézve almás-körtés tortával KA módra.
Tiszta szerencse, hogy ma visszajöttünk Bxl-be, és nekiállhatok ismét zöld-turmixozni - bár Anyuci már alig várja, h bő két hét múlva ismét a Cserein vendégeskedjek és ellásson minden földi jóval... :-))
