Ma reggel szépen felöltöztünk (Süni sem tiltakozott az ing ellen egy árva szóval sem!), mert két jeles eseményre is készültünk: délelőtt a tanév első miséjére, ahol az Atya megáldja az iskolatáskákat, délután pedig a felújított Operaházba, a Pinokkió című előadásra (meghallgatni ugyebár a Gúz kollégáit :-))
A szépen felöltözött csapatról szerettem volna egy szép fényképet, de a tapasztalatok alapján erre nem sok esélyt láttam. Aztán eszembe jutott valami: "Gyerekek, gyertek légyszi ki a kertbe, h Apa csinálhasson rólunk egy képet. Lehet nyugodtan majomkodni is!" Ez hatott. Először mindannyian hülye pofát vágtunk:
Aztán hajlandók voltak normálisan is kinézni:
Utána szomorúnak kellett lenni:
Ezt követően pedig tudtunk ismét vidulni:
Délután aztán következett az Opera:
Nem csúnya sem kívülről, sem belülről az épület, de azért a budapesti Operaháznak a nyomába sem ér.
Egy második emeleti oldalpáholyba szólt a jegyünk:
A csillárról külön képet csináltunk - lévén a csillárnak ominózus szerepe van az Operaház fantomjában.
Ezt pedig már a Főtér mellett "lőttük" - miután az előadásról félidőben elmenekültünk. Holnap részletesebben is írok róla, addig hátha elmúlik a mérgem, és nem lesznek a bejegyzésben csúnya szavak (mert momentán úgy érzem, h ha a csúnya szavakat kihagyom, akkor nem írhatok semmit....)
