Sünikénk határozott kérése volt, h a kertről neki semmit ne mondjunk (hadd legyen meglepetés, mi mennyit nőtt a távollétében), és semmilyen munkálatot ne végezzünk nélküle. Uff, ez utóbbit nem könnyű betartani egy teljes hétvége alatt, így azért trükköztünk egy kicsit: a kerthez konkrétan nem nyúltunk, de a tavon sokat dolgozott Gábor, együtt rendbetettük az előkertet, ill. én még a teraszon a fűszernövényeket pátyolgattam. Számomra a legkellemesebb meglepetést a szőlő okozta, amit 2 éve kaptunk Magnustól: szép terebélyesre nőtt, befutotta a fél kerítést, ráadásul legalább tíz, figyelemre méltó fürt is himbálózik rajta. És milyen finom! Egyet megettem, a többivel várom a kis szőke bogárkámat, aki rajtam kívül a másik gyümölcsimádóvá kezdi kinőni magát :-)
És mivel a hazaúton lelkesen tudósítottam a gasztronómiai élményeinkről, engedtessék meg, h a saját konyhaművészetünk előtt is hódoljak egy picit. Az ebéd ma Rizottó volt Gábor módra (borsóval, parmezánnal, pirított fenyőmaggal, vargányával és tölcsérgombával - nehogy ez utóbbi hiánya miatt elvonási tüneteink támadjanak :-)
A vacsorát pedig én alkottam (na jó, az alkotás azért túlzás, hús-ügyben köztudottan legfeljebb csak készíteni szoktam, az alkotás a Gábor műfaja...) joghurtos-mézes-tárkonyos csirkemell, zöldfűszeres (tárkonyos-citromfüves-snidlinges-oreganós) salátával, holland sajtszelettel.
