Az utolsó napra Gábor remek ötlettel állt elő (mint azt tőle megszokhattuk :-)) Nevezetesen, h hajtsunk le az autópályáról, és a Rajna völgyében autózzunk, így sok-sok várat, szép házakat és érdekes sziklaképződményeket (pl. az ún. Loreley-szikla) láthatunk.
Hát, a váraknak tényleg nem volt se szeri, se száma. Megmászni, érdemben megnézni természetesen egyiket sem engedte az időnk - egy gyors útszéli megálló, egy fénykép, ennyire futotta.
Hosszabb, ebéddel is egybekötött megállóra aztán Maria Laach-ban kerítettünk sort. Megnéztük az apátsági Bazilikát (kissé sötét belül, de szépen, visszafogottan díszített, román stílusú), illetve a tavat, ami egy egykori vulkáni kráter feltöltődése nyomán keletkezett. Nagyon szép kirándulóhely a tó is, és a Rajna-völgy is potenciális lakóautós-biciklizős célpontként került feljegyzésre képzeletbeli naptárunkba.
A tótól pedig bő két óra autózással megérkeztünk brüsszeli otthonunkba: a sok esőnek köszönhetően igen buja, de azért még nem rendetlen, egészséges kert fogadott, valamint Arankának köszönhetően csodálatosan tiszta és rendezett ház. Süni a telefonban egyedül a halak létszáma és hogyléte felől érdeklődött (mind a hat megvan!), a kertről nem akart szóbeli előzetes információt szerezni, kivárja a vasárnap esti visszaérkezését. Sőt, Apát is letiltotta mindenféle kertészkedési munkálatról - nemhiába, mégiscsak ő nálunk a főkertész :-))
