A német fürdőváros nem okozott csalódást, megfelelt a hírének és az elvárásainknak: elegáns, az arisztokratikus múltat idéző hely, ahol hangulatos vacsorát költöttünk el és vidám reggeli sétát tettünk.
A Friedrichsbad leginkább az otthoni Széchenyi-fürdőre emlékeztetett, legalábbis az utca felől és az előcsarnokából szemlélve.
A pompás kivitelű, oszlopos Ivócsarnok nem kis meglepetést okozott, mivel sok mindent lehetett benne csinálni (turista-információt szerezni, különböző jegyeket venni, illemhelyet használni), csak éppen inni nem. Volt ugyan a terem közepén egy (forró!) vízfolyás, de ahhoz kiírták, h "Nem ivóvíz", mert arzént stb. tartalmaz (azért elhoztunk belőle egy palackkal, kortyolgatjuk is lassacskán
az enyhén sós löttyöt, bajunk még nem lett tőle).
