Egyik reggel Sünivel magunk mögött hagytuk az alvó Apát és a már ébren lévő, mesenéző Tündét, h kisétáljunk L'Estartit partszakaszának végébe. Előtte a hajóról nézve már csalogattak az ígéretesen nagy sziklák és az őket nyaldosó hullámok. Itt aztán a kicsi fiam végre kedvére gyönyörködhetett a naaaagy hullámokban, nekem pedig nem volt más dolgom, mint fényképezni, és filmezni (ez utóbbi azért nem volt nagyon egyszerű mutatvány, mivel Süni ugyan sokszor előre szólt, h "figyelj, Anya, most jön egy nagy, ezt filmezd", amit én tőlem telhetően igyekeztem is megtenni, de utána bizony számonkérte, h "sikerült felvenni, amikor szétcsapódott a sziklán??" - hát, ez vagy sikerült, vagy nem... :-)
