mai napra egy üvegfenekű hajóval való kirándulás volt a fő attrakció. A másfél órás programba belefért a közeli sziklák alkotta nemzeti park (Les Illes Medes) hajóról való szemügyre vétele, egy rövid sznorkelezés, illetve a tengeri élővilágnak a hajó "alagsori" szintjéről, üvegablakokon át való megfigyelése. Ezt a programot Gáborka és én természetesen kizárólag a gyermekek miatt vállaltuk be, hiszen világjárta búvár szemünknek aligha reméltünk bármi újat és/vagy érdekeset látni a mediterráneumban...
A sziklák lenyűgözőek - alig várjuk, h a következő hajókázásra, illetve autós és gyalogos kirándulásra is sort kerítsünk ezen a vonalon.
Bendegúz a hajózás hallatán már tegnap kijelentette, h majd kérni fog émelygés elleni bogyót (nem is emlékszem, de mondja, h Portugáliában kapott - sztem vmi placebó-hatást kiváltani remélt vitamin lehetett :-) Szó ami szó, jól elfelejtettem magammal vinni bárminemű bogyót, így aztán nem maradt más "muníciónk", mint biztatni a gyermekeket, h "ugyan már, nem is billeg a hajó, nem lesz semmi baj". Elég hitelesnek hangozhattunk, mert vidáman álldogáltak egész úton az orrfedélzeten, és mind nagyobb és nagyobb hullámokért sikítoztak :-)
A sznorkezelés kb. olyan volt,amire Gábor és én számítottunk, és amit búvárként enyhe undorral és megvetéssel szoktunk szemlélni: adott jelre leözönlik a hajóról a békatalpas-maszkos-pipás horda, akik a felszínen csalapálva-kalimpálva bámészkodnak lefelé, a hajón maradóknak integetve-kiabálva. Itt legalább nem voltak korallok, amibe az amatőrök rendszerint belekapaszkodnak, vagy - horribile dictu - ráállnak a békatalppal. Tünde-bünde úgy döntött, ő ebben az élményben egyelőre nem kíván részesülni, Sün koma viszont - részben a jövő nyárra belengetett egyiptomi próba-merülés gondolatától felhevülve - kissé tartózkodóan, de vidáman vetette bele magát a habokba, Apa társaságában.
A záróakkord pedig a hajó alsó szintjén lévő akvárium-élmény volt: hatalmas ablakokon át lehetett figyelni a halakat, tengeri füvet (és a katamarán másik hajótestében ülő utasokat :-) )
A hajóról leszállva mindkét mazsola 5-ös skálán 4-es re értékelte az élményt. Az okát csak Tündénél tudjuk: mert Gúz ezt mondta. Hogy Gúz miért csak 4-es adott? Írtam tegnap, h ő az örök elégedetlenkedő. De már nem emlékszem, h mit is kifogásolt. Mindenesetre a kirándulás után sikerült még egy viszonylag kései (a spanyol csúcsidőbe eső, azaz 14h-kor kezdődő) remek ebédet elköltenünk: a felnőttek tenger gyümölcseivel gazdagított (de itt aztán tényleg gazdagon megrakott!) paellát, a gyermekek pedig... ööö... izé... rántotthúst és sült krumplit :-))
