... énekli a Kaláka, de mire kimondom, már ismét zuhog az eső, és a tegnapi 30-ról mára 18 fokra esett a hőmérséklet.
Azért a tegnapi nyarat kihasználtuk, kórus után becserkésztük a környék bodzabokrait (végre kezd virítani, bár ha én bodza volnék, nemigen tudnám eldönteni, h érdemes-e idén egyáltalán nekiállni virágozni, mert úgyis elver a jégeső, és/vagy lefagyok, úgyhogy talán várjak jövő nyárig...?), e célból még a régi házunkat is körbejártuk, időztünk kicsit a játszótéren (alig változott), megnéztük hátulról is és elölről is a régi erkélyünket, ás Gúz lelkesen mutogatta Tündének a kukák melletti nagy platánfán az autók odaparkolását hajdan megakadályozni hivatott vastag lánc nyomait, az uszodát (ahol fejlesztettek: lámpákat szereltek a medencébe a vízszint alá), és az Apa ültette magnóliát, ami kicsi ágból nagy bokorrá nőtte ki magát (bár Apa szerint azt nem ő ültette, csak Gúz vmit összekevert kiskorában - én ugyan nem akartam a jókedvét elrontani).
Otthon aztán szaván fogták Apát, miszerint amint 30 fok lesz, lehet vizeskedni a kertben. Tényleg lehetett! (ma is lehet mondjuk, és még a slagot sem kell használni :-)))
