Ma kb 10 percnyi autózás után elértük azt a strandot, ahonnan helyi kishajóval, jukunggal (= dzsukung) vittek ki a merülőhelyre. A fából készült, karcsú (messziről nézve a parton heverő szöcskéknek látszanak), háromtestű hajóban a kapitányon kívül max. 3 ember fér el. Viszont nagyon stabilan szeli a vizet, ez elsőre meglepett. Az is meglepett, amikor láttam, h az igen öreg bácsikák milyen erővel emelgetik a búvárfelszerelést.
A víz alatt gyönyörködhettünk angolnákban (a nádszál-szerű lények, amik kidugják fejüket a homokból, hajladoznak, de ha a búvár közelbe kerül, akkor villámgyorsan eltűnnek a lyukban), bébi murénában, Nemo halakban, tengeri csillagokban, 3 teknősben, és nem kevesebb, mint 3 cápában is (igaz, azok is bébik voltak, vagy legalábbis ovisok :-) Ez az élővilág-gazdagság is kellemes meglepi volt.
Meglepi volt továbbá, h a sárkánygyümölcsből készült lé színe mennyire a céklára hasonlít - az íze viszont mennyivel finomabb (ez volt a tízórai - étkezések számát tekintve betartjuk a napi hármat, viszont a reggelinél már jóllaktam, úgyhogy az ebédre felszolgált fokhagymás sült barrakuda egy részét átadtam Gábornak :-)
Merülések után ezúttal házhoz jött a masszázs, Gábor nyélbe ütötte a strandon sétáló nénikkel az üzletet, és a bungalónk teraszán gyúrtak meg.
A legnagyobb meglepetés akkor következett, amikor felhívtam Anyut, és a háttérből Tündegúz hangját hallottam, holott elvileg csak holnapra tudtam az "átadásukat". Jó volt hallani a kis csipogásukat :-))
