A tavaszi tombolásban a szombat kivételt képezett, mivel szinte egész nap esett az eső. Jól is jött, h Bendegúz épp aznap volt szülinapi zsúrra hivatalos, én meg úgyis a gyerekruhákat terveztem otthon válogatni. A válogatásban Csipike is besegített, lelkesen nézegette, próbálhatta a szekrény mélyéről előkerülő új darabokat (amikbe most nő bele), illetve a kinőttek sorsáról is segített dönteni. Amikor a Pannika féle kézzel kötött apró rózsaszín kardigánhoz értünk, megegyeztünk, h azt eltesszük a következő generációnak :-) Ezen a pontos beavattam a kislányt abba a titokba, h bizony őrzök én néhány "mintadarabot" az ő és a Bendegúz mini-baba korából. Nosza, lett is lelkesedés, azonnal fel akarta mindet próbálni. Ez mondjuk aprócska nehézségbe ütközött, lévén, h 7 éves korára Tünde egy "picit" nagyobb, mint újszülötként :-) Sebaj, azért amit tudott, azt magára szuszakolt, és a fehér kötött (szintén Pannika varázslatos keze munkáját dícsérő!) együttesben nem is festett rosszul (igaz, a hosszúnadrágból térdnadrág lett, a zokniból lábujj-védő stb.)
Mikor aztán Gúz-cimbora hazatért, Tünde lelkesen mutogatta neki a 44 cm-es testméretre való rugdalózót, ami a 9 éves nagyfiamhoz képest még valószínűtlenebbül hatott (és beigazolódott, amiről nemrég beszéltünk: Vizsla alig volt kisebb az újszülött Gúznál).
Tegnap aztán újra felragyogott a napocska, csak sajnos a napunkat kissé beárnyékolta, h Süni a szombati szülinapon olyan erővel rúgott bele futtában valami mászókába, h féltünk, eltört a lábujja. Úgyhogy a biztonság kedvéért tegnap bevonultam vele az ügyeletre egy röntgen és egy orvosi vélemény beszerzése végett. Bár hosszas (>3 óra) volt a várakozás a különböző helyeken, egész jól viseltük, játszottunk hülyéskedtünk. Törésről nagy valószínűséggel nincs szó, de biztos ami biztos alapon még a szünidő előtt nézessük meg egy specialistával. Jó, meglátjuk.
A du. a már úszó-fickándozó ebihalak tömegének figyelésével telt (misére egyedül kellett mennem), közben lecsúszott néhány frissen sült darázsfészek. Ez utóbbi a Gábor kérése volt születésnapi sütemény gyanánt. Mivel 6-án utazunk, tegnapra terveztük a köszöntését, amit a gyerekek izgatottsága folytán azon pizsamásan meg is ejtettünk, amint Apa is előbújt a hálószoba-barlangból. Gyertyagyújtással-elfújással, és néhány fényképpel még adósak vagyunk, de Sünivel már este kiötlöttük ennek mikéntjét, mikorját, hogyanját :-)
Ma reggel Gúz nagyon vidáman közölte, h jobb a lába, mint tegnap, és elmúlt a tegnapi bicegése is. Még a ködnek is tudott örvendezni :-)
