Tegnap ebéd után Bendegúzt egy kis kórustársának szülei elvitték Namurbe, a soron következő koncertre (ami tulképp nem is koncert volt, hanem fiatal karmestereknek gyakorlás - szülők jelenléte nélkül), én pedig a hálószoba felé vettem az irányt egy kis szundikálás végett. Erre Tünde megjegyezte: "Haaaj, Anya, a Te életed nem áll másból, csak alvás, alvás, meg alvás..." Gáborral egymásra néztünk, és egyszerre pukkant ki belőlünk a nevetés :-))
De még ennél is jobbat alakított a kislány a délután későbbi részében. Kérdezte: "Gúz mikor jön vissza?" Választ Apától: "Majd miután mi visszaértünk a miséről." (ti. most du. 4-kor kezdődő templomi mise volt) Erre Tünde felkapta a fejét a rajzolásból, és nagy kerek szemekkel kérdezett vissza: "Miért, még el sem mentünk?" Hát itt bizony megint kipukkant belőlünk a nevetés, sőt, hahotáztunk!
A sok alvásom közepette azért szerencsére volt időm felkelni 7-kor Bendegúzhoz, dínós filmet nézni együtt, közben kötni a soron következő pulóverét, reggelit készíteni magunknak és a becsatlakozó Tündének is, utána irányítani a pogácsa- és kiskifli-sütést, előkészíteni az ebédet, a tízórait, az uzsonnát, az Atyának vivendő kis süti-csomagot, a Namurbe vivendő elemózsiát, a Namurbe felveendő ruhát (nem koncert lévén, nem is kellett koncert-öltözék, de vasárnap lévén azért mégiscsak illett tisztességesen kinézni), logisztikázni a másik családdal az indulás körülményeit, kimenni a kerti tóhoz számbavenni a béka-, hal- és gőte-állományt, megfigyelni, h hányszorosára nőtt a lerakott peték mennyisége, társasjátékozni Cirmivel, elolvasni a Mindfulness tankönyv esedékes fejezetét (azaz annak egy részét), és elvégezni a napi kötelező meditációs gyakorlatokat.
Így dolgoztak a kis kukták:
Ez pedig Bendegúz közelmúltban készített gyertya-sorozata (a negyedik, amit Arankának adott az új lakásuk örömére, sajnos nem volt már nálunk a kép készítésének idején)
És h az esős-szeles időben is eszünkbe jusson a múlt heti ragyogó napsütés, íme egy kép a szerda délutáról:
