Immár huszadik alkalommal rendezték meg Brüsszelben a Magyar Bált. Nekünk Gáborkával ez a negyedik volt (2009, 2015 és 2016 után), és talán most éreztük magunkat a legjobban. Két baráti párral ültünk a vacsora-asztalnál, ami remekül volt elhelyezve a galérián ahhoz, hogy "premier plánban" rálássunk zenekarra, a táncparkettre, és úgy általában, követhessük az eseményeket. No de az asztalnál egyébként csak a vacsora idején ültünk, utána elkezdtünk "cirkulálni", társas életet élni (rengeteg sok ismerős volt!), a ruhákat, álarcokat szemrevételezni. Az első keringőnél aztán belibbentünk a táncparkettre, és - megszakításokkal természetesen - egészen záróráig (hajnal 2-ig) ott tartózkodtunk.
Legnagyobb sajnálatomra Gáborka hallani sem akart róla, h a táncversenyben részt vegyünk, pedig sztem jó eséllyel indultunk volna a bp-i szállodában eltölthető ajándék éjszakáért. (A versenyben részt venni kívánók egy sorszámot kaptak a karjukra, amire a többi vendég szavazhatott az este folyamán; nem voltak külön versenyszámok, csak a "normál" tánc alapján ment az osztályozás.) Sőt, a kedves férjecském annyira "menőn" ropta, h időnként "kölcsönadtam" (küldtem) más lányokhoz is, hadd legyen már nekik is egy jó tánc-élményben részük (én meg addig szusszanhattam :-) )
A tombolán sajnos nem nyertük meg az általam áhított festményt (azt a bizonyosat, amiről az előző bejegyzésben írtam), viszont gazdagabbak lettünk egy balatonfüredi szállodai voucherrel. Tündének már felcsillant a szeme, amikor Balatonfüredet említettem, aztán le kellett lomboznom szegényt, h ez bizony csak két felnőttnek szól.
A helyszínen sok fénykép készült, de ezek még sajnos nem állnak rendelkezésünkre. Egyelőre az indulás előtti pillanatfelvételeket tudom közzétenni:
