Azaz éppen hogy dunsztom van. Így néz ki:
A takaró alatt 5 üveg lapul: 4-ben eperszörp van, 1-ben eperlekvár (a szörp átpasszírozásakor visszamaradt sűrűből). Életem első befőzése. Nem kis procedúra volt... Ha legközelebb itt lesz Nagymami, akkor tartanunk kell befőző-tanfolyamot. Mert az egy dolog, h van egy írott recept, de élőben kellene ellesnem a praktikákat: hogy kell átpasszírozni konyhakendőn a cukros masszát úgy, h ne ússzon az egész konyha cukros ragacsban; hogy kell kiforrázni (csírátlanítani - micsoda hülye kifejezés) a befőttes üvegeket anélkül, h minden ujjamat egy kicsit leforrázzam... stb.
A péntek esti torta könnyebben ment.
Naggggyon finom lett. Reménykedve mutattam szombat reggel Tündének, aki először gyanakodva-fintorogva méregette, aztán hajlandó volt egy kis (eper nélküli!) darabot a szájába venni, majd eltorzult arccal elszaladt a kukához, és beleköpte. Ezek után már csak a Gúz barátjára, Thomas-ra számíthattam, aki itt aludt pénteken. Az este remekül telt, a legnagyobb attrakció a villámos-mennydörgéses vihar volt. A fiúk a tetőri fürdőből és hálóból szemlélték az eseményeket:
Szombat délelőtt túlnyomó része pedig "kopterezéssel" telt: a Bendegúz távirányítós helikopterét reptették, manőverezték.
Az epren kívül a másik idény-növény most a bodza lévén, gyorsan összedobtam abból egy kis limonádét:
