Remélem, amikor majd Woody Allen olvassa a blogomat, nem fog haragudni a plágiumért :-) De annyira adta magát ez a szójáték-cím.
Mi a közös Brüsszelben, Budapestben és Barcelonában? Először is, mindhárom városban meleg van. Másodszor, 2 nap alatt mindháromban megfordultam. Brüsszelben szó szerint csak fordultam, visszaérkezve tegnap éjfélkor Barcából, ma reggel átcsomagoltam a bőröndöm, és ebéd után nem sokkal indultam a bp-i járathoz.
Barca megint csodás volt! Gaudí kezenyomába most is bele-belebotlottunk, pl. a szállodánkból a központ felé sétálva egész jól látszott az utca távoli végén a Sagrada Família. Most azonban igen szűkös időkeret (27 óra) állt rendelkezésünkre, ebbe próbáltuk beszuszakolni a tengerben fürdőzést, az esti BL-döntő nézést, a tapasozást, és még némi kultúrprogramot. Gaudí ezúttal háttérbe szorult. Helyette megismerkedtünk egy másik, szintén modernista építésszel, Lluís Doménech i Montanerrel. Az általa megálmodott barcelonai zenepalota (Palau de la Música Catalana) lenyűgöző, felejthetetlen élmény volt, pedig csak turistás módon jártuk körbe idegenvezetővel. Alig várom, h egy koncertre is eljussak.
Minden tervezett program belefért az időnkbe, panaszra talán csak a focimeccs-nézésre tervezett nagy kivetítő elmaradása adott okot. Szerencsére az elsőszámú érdekeltnek, Gáborkának tegnap este kijutott még a kupát körbehordó csapatot ünneplő tömegben eltöltött tombolásból. Ő ugyanis csak ma este jön vissza Bxl-be, miközben én már Bp-en vagyok...
Ki vigyáz mindeközben a Manócskákra? Hétvégén Mama, és természetesen Jutka. Holnap este pedig érkezik Ani, az én csütörtöki visszaérkezésemig csak kihúzzák vhogy :-)) Minden csak szervezés kérdése :-)
(Most lett kész a cseresznyés-ribizlis clafoutis! Fényképet nem érdemel, mert elég ronda. Viszont nagyon finom! KA felteheti a blog-recept alfajaként.)
