Előzetes elképzelésemmel ellentétben mégiscsak van a szállásunkon internet, és laptopot is hoztunk, így nincs akadálya egy kis azonali élménybeszámolónak. Tegnap csak azrt maradt el, mert túl későn, 10 óra tán értünk haza. Annyira jó napunk volt, h sajnáltuk korábban befejezni! :-)
Kezdődött szürke éggel és zuhogó esővel. Ez nem töltött el vidámsággal, no de bizakodtunk az előző du-i tapasztalat alapján, és reggeli ima után a megszokott kérdésemre, h ki mit kér mára a Jóistentől, egyöntetűleg a jó időre szavaztunk (ezúttal Bendegúz is eltekintett attól, h villámos esőt kérjen :-)
Eső ide vagy oda tehát, nekivágtunk, alaposan felszerelkezve persze (váltóruha, bakancs, gumicsizma, vékonyabb és vastagabb dzseki, esőköpeny, esernyő stb.) Útközben egy kedves kastély-féleség mellett haladtunk el, amire Tünde meg is jegyezte: "Biztos a Sissié!" Ámulva láttuk a kiírást: "Chateau de Sissi" (= Sissi kastélya), ráadásul az utca neve is "rue Elisabeth d'Autriche" (= ausztriai Erzsébet utca) volt. Nosza, több se kellett, megálltunk megnézni a kastélyt, azaz csak a kertjét, mivel benne szálloda üzemel és nem látogatható.
Ezután továbbkanyarogtunk a partvonalon, az eső elállt, és találtunk egy érdekesnek tűnő helyet: keskeny ösvény, a tenger felé. Először meg sem akartuk nézni, aztán Gúz és én mégis kíváncsiak voltunk, mi lehet a végén.
A végén egy létra volt, egyenesen le a tengerhez. Dagálykor a tenger viszont igencsak háborgott alattunk, ráadásul pokoli szél fújt, szóba se jött, h akár csak elinduljunk a létrán...
Beértük hát nézelődéssel...
... meg virágszedéssel :-)
A létrás hely után aztán Étretat felé vettük utunkat: ez a fő látványosság a partszakaszon, nem véletlenül. Elefánt alakú szikláival, átjárható barlangjaival-folyósóival nemcsak gyönyörű, de kalandos is.
Cirmikének akadt segítsége az apály idején előbukkanó sziklákon mászkáláshoz - Bendegúz viszont egyedül úgy szökellt, mint a zerge :-)
Cirmikének a barlanghoz vezető létrán felmászáshoz is akadt segítsége
Gúz itt a másik utat, a falat választotta - szegény anyjának nem volt más választása, követte...
Eljutottunk az "elefánt" túloldalára, egy nem kevésbé gyönyörű strandra
Bendegúz itt is azonnal berendezkedett dagály-figyelésre
Cirmi, amikor már unta a hullámverést, azzal szórakozott, h köveket pakolt a csizmájába, és azzal próbált járni ("magassarkú csizma!")
Apa végre újra kapott egy pohár jól megérdemelt Cidert :-)
A mókuskák pedig ezúttal hullám elöl menekölőset játszottak
Még arra is maradt energiájuk mindezen programot követően, h felmásszanak a kilátópontra (bizony, Cirmi is a saját lábacskáin jött! Igaz, néha megállt virágot szedni :-)
Odalent a mélyben eközben még bátor (vagy vak?!) vállalkozók próbálnak visszajutni a barlangból, derékig gázolva a dagály keltette mélyülő vízben
Bizony olyan is volt, aki nem indult el időben, hozzá már a mentőhelikoptert kellett kihívni (nem kis örömére Bendegúznak, akivel végignéztük a mentőakciót)
A szikláról leereszkedve még megvacsoráztunk a parti sétányon, miközben természetesen figyeltük a hullámokat :-) Hazaúton Cirmi elaludt, Gúz küzdött ellene, és kibírta hazáig.
A jól sikerült nap feletti örömünkben ma reggel kértük sz eredetileg 2 éjszakára szóló szállás holnapig való meghosszabbítását. Ennek köszönhetően ma is rendkívül élménydús napot töltöttünk - erről később számolunk be...
