Ha igaz a címben szereplő mondás, akkor én akár már holnap szörnyet halhatok. Itt minden van, csak nyugalom nincs - az utóbbi napok annyira felgyorsultak, h még én is csak kapkodom a fejem, pedig nem vagyok egy lassú típus :-)
A ma reggel remekül telt, persze minden nézőpont kérdése. Amikor már túl voltunk a szokásos kanapén-összebújáson, majd mosakodáson és reggelin is, és végre szerettem volna felöltözni, akkor mindössze három zavaró tényező lépett fel: 1. Bendegúz egy biciklipumpával vette üldözőbe a család tagjait (köztük különösen engem), és fújtatott rám, ahol csak ért, 2. Tünde levadászta az ágyra kikészített tisztasági betétemet, betette a papucsomba (valszeg a "betét" szóról a talpbetétre asszociált), majd abban nyargalászott, 3. Gábor - mint minden reggel (esténként már túl fáradt :-) - a meztelen testrészeimet próbálta elkapni.
Fentiek dacára sikerült fergeteges gyorsasággal elkészülnöm, és indulhattunk testületileg az oviba, h megnézzük kicsi Gúz karácsonyi szereplését. Mondhatom, felülmúlta várakozásaimat: kicsi fiam vidám volt, felszabadult, és bár a szöveget szemmel láthatóan nem mindig tudta/akarta énekelni, kiskezével ügyesen pantomimozott, a dalok után tapsolt, ujjongott. Öröm volt nézni!
Ezek pedig még a tegnap este képei, amikor kismókusok a Jutka és Storia angyalkái által hozott ajándékok felett örömködtek :-)
