A tegnapi nap elsődleges szenzációját az jelentette, h Gúz pajtás egész nap jól viselkedett. Mintha kicserélték volna, kedves volt, szófogadó, nem kötekedett Tündével sem, meg se próbált senkire ráütni. És ez nemcsak a délelőtti erdei kiruccanásnak köszönhető, bár lehet, h volt benne szerepe. Két órát töltöttünk el a csodás színes avarban, friss levegőn, az idő legnagyobb részét kalyiba-építéssel töltve. Valószínűleg cserkészek szoktak faágakból "menedéket" rakni, ami aztán persze továbbépíthető. Remek programnak bizonyult mindannyiunk számára. És ha ebben nem fáradtunk volna eléggé el, hát hátra volt még a visszaút az autóhoz, amit Apa javaslatára a vízmosásban tettünk meg, dacolva akadállyal, faágakkal, keresztbe dőlt fákkal. Gúz hősiesen tört előre, Cirmike is szedte a lábait, de a végére már elfáradt és inkább játszott, minduntalan a földre gurult és Apával cipeltette magát :-)
