A cím gyerekkorom egyik kedvenc magyar nótáját idézi. Nagyapával hallgattuk számtalanszor, Jákó Vera előadásában, a bakelit lemez nagyméretű papírborítóját kirakva a tv tetejére. Most már Gúz is tudja.

De mindezt nem ezért írom most, hanem mert a sütőből az imént nagy halom aranysárgára sült rózsát húztam elő. Azaz, alakjukat tekintve inkább briósok lettek a megfelelő kelési fázisok végére, de a látvány így is magáért beszél.

Gáborka éppen felszolgálja, Fertő-tó melléki késői szüretelésű édes muskotály bor kíséretében. Mert, ellentétben a KA blogján olvasható ajánlással, nemcsak teához és kávéhoz kitűnő :-)

http://relaxotour.blogspot.be/2012/11/kelt-rozsak.html#more 

És még hátravan a cikória, amit életemben először magam is megpróbálok elkészíteni. Amikor a mh-i menzán ettem, majdnem kihánytam. Aztán egyszer az egyik jó nevű brüsszeli étteremben ettünk nagyon finomat. Aztán hosszú ideig semmi. Újabban viszont a szupermarketben vett egyenszagú és -ízű zöldségek és gyümölcsök helyett egy farmról rendelek bio dolgokat. Egyetlen hátránya (vagy éppen ez a meglepetés az előnye?), hogy nem tudni előre, mi lesz a csomagban. Legutóbb volt néhány cikória is - készült is belőle "gratin au chicon", jó belga módra, most "sülik" éppen, kíváncsi vagyok...