Az utóbbi napokban vacsora után Gúzzal vendégséget játszunk. Ez annyit tesz, h egy konyhakendővel leterített kartondobozt kinevezünk asztalnak, az egyik plüss-állatot pedig házigazdának (akit én "beszéltetek"), akihez a többi állat (Gúz által "beszéltetve") uzsonnára érkezik. Régen elkezdtük már ezt a játékot, de mostanában vicces jelenetekkel (rövidlátó medvével, farkastól megrémülő Piroskával, kelekótya vízimersénnyel stb.) továbbfejlesztjük.
Ma egy kis nyúllal közösen Piroska volt a házigazda. Sokadik vendégnek érkezett a béka. Piroska kedvesen köszöntötte, majd meg is csókolta, de csalódottan állapította meg, h a béka nem változott királyfivá. Szemfüles kisfiam azonban (aki az én tudomásom szerint még soha életében nem hallott béka-megcsókolós-királyfivá-átváltozós mesét) rögtön a béka után a királyfi-bábot hozta vendégségbe. Piroska ámult-bámult, nem tudott hova lenni örömében, rögtön bele is szeretett a királyfiba, akitől megkérdezte: "Te tényleg igazi királyfi vagy?"
A felelet elég kurta volt: "Nem. PLÜSS!" :-)))))
