De jó, h már közeleg az őszi szünet... Ma estére kicsit besokalltam. Pedig alapvetően jó volt a 7vége, péntek este hatalmas borfesztivál, utána még táncolós buli is (hajdani kedvenc helyemen), tegnap du. hármasban a manócskákkal (Gáborkának ui. nem volt elég egyszer berúgni, tegnap is elment :-) A vártnál is jobban sikerült a gyerekes program, kimentünk biciklizni, Cirmit vittem a nagy bicikli ülésén, Gúz pedig egyedül tekert, méghozzá olyan gyorsan, mint az őrült (ezt külön kérte, h így jegyezzem fel). Mivel a kisebbik kétkerekűjéről újfent leesett a lánc (most már úgy tűnik, végleg), ezért a nagyobbikkal kellett mennünk. Eddig ehhez nem nagyon volt kedve, mert alig ér le a lába róla, és bizonytalan, de tegnap nem volt más választása. Ráadásul én semmit nem tudtam neki segíteni, mert nem hagyhattam Tündét őrizetlenül a nagy biciklin, úgyhogy Gúz pajtinak egyedül kellett megoldania a helyzetet, akár felborult, akár nekiment vminek, akár egy kis lejtőn kellett feltornásznia magát. És bizony megoldotta!! Nem is akárhogy. Küzdött, erőlködött, kimelegedett, kipirult, de nagyon ügyes volt. A Keym-re vezető utcát jártuk végig jónéhányszor. Aztán úgy elfáradt, h itthon elpilledt, vacsizni is alig akart, villámgyors fürdés után azonnal ment ágyba, és mire mi Tündével beértünk, már majdnem aludt.
Ma reggel közös túrógombócozással indult a nap, aztán a délelőtt fénypontja a templom volt. Sokan voltak, sok nagy gyerek, cserkészek, csodaszép énekeket hallottunk, és Gúz már nélkülem vitte a többi gyerek között a gyertyát. Kis Cirmi is kibírta majdnem végig a misét. Szóval fejlődünk. Biztosan, és nem is nagyon lassan.
Ami beárnyékolta kicsit a napot, az elsősorban az volt, h reggel Gúz véresre karmolta két csíkban a Tünde torkát (nem verekedés közben, "csak úgy"). Erre büntetésként nem mentünk piacra és nem volt ebédre grillcsirke, előzetes megbeszélésünk ellenére.
Aztán árnyékot vetett még a napra a szófogadatlanság, az örökös "nem", a nyafogás (néha olyan szintű hiszti, h a szomszéd kétszer is átdörömbölt - neki persze nincs gyereke), meg a kutyakakás cipők súrolása, meg a nyakig kakás body öblögetése, meg az állandó rendetlenség... Mindezt általában lazán kezelem, most vhogy terhemre van.
Holnap aztán indul az új hét, nehéz hét lesz a munkahelyen, de utána végre jön a 10 napos őszi szünet, és kicsit levakarom magamról a rosszcsontokat :-)
