Pompás, mozgalmas de egyben pihentető heteket töltöttünk Mo-on.
Volt bp-i (elő-) Szenteste, volt szőlősgyöröki Szenteste, barátokkal vacsora, kettesben színház és mozi, családi borkóstoló, uszoda-szauna, sok-sok játék-móka-kacagás, kölkökkel árokban hempergés, gokartozás, társasjátékozás. Na meg persze jó sok evés.
Ami hiányzott: hó és jég, hogy lehessen hógolyózni meg a Balaton jegén csúszkálni, úgy, mint tavaly. Cirmike még nem is látott havat (mert a tavalyira nyilván nem emléxik).
E kalandos vakáció legkalandosabb pontja mégis akkor következett el, amikor tegnap este 9-kor, két álmos gyerek és millió csomag társaságában megállapítottuk, h nem tudjuk kinyitni a lakásunk ajtaját...
Elutazásunk előtt ugyanis a szomszéd bácsinak adtam egy kulcsot, h érkezésünk előtt befűthessen. Fene gondolta, h a csomón lévő picike kulccsal is be fogja zárni az ajtót - ilyen kulcs a saját csomónkon nincs, a Gábor által teljesen szükségtelennek tartott "másodzárat" sosem használjuk. Kopp...
Sebaj, még csak pár perccel múlt 9, gyerünk le a bácsihoz. Gúz jön velem, szorongatja a kutyát, egyelőre még nem kérdez. Hosszú-hosszú csengetés, semmi válasz. Próbálom a telefonján hívni, azt se veszi fel. Mobilszámát nem tudom. Vissza Apához, Cirmihez és a csomagokhoz... Mitévők legyünk? Kérdezzük meg a Házmestert! Ismét irány lefelé, Gúz ismét elkísér, most már kezd nyafogós lenni a hangja: "hol fogunk aludniiii?" Tibeti szerzeteseket meghazudtoló nyugalommal mondom, h majdcsak kitalálunk vmit, pl. elmegyünk Jutkanénihez.
Házmester sincs otthon, legalábbis nem nyit ajtót. Újra visszakullogunk hát Apáékhoz. Ekkor pedig Gáborkának zseniális ötlete támad: megpróbálja betörni? Persze! Törni nem is kell, egy jó erős nekirontással az ajtó engedelmesen nyílik, a zárnak semmi baja nem lesz (ami ugyebár szintén azt bizonyítja, h szart se ér, minek bezárni...).
Hurrá, benn vagyunk!! Mindenki boldog. Csak Gúz csodálkozik el, h Anya miért most kezd sírni... :-))
Brüsszel
Budapest
Szőlősgyörök
Alsópáhok
