A visszaút és a visszarázódás simán ment. A délelőttöt gombázással töltöttük, ami abból állt, h Gúz énekelte: "Keressünk még gombát, gombát", Anya pedig - mint fő gombakutató - mindig felkiáltott: "Gomba, gombaaaa." Ezután lehetett megvizsgálni, h mekkora, milyen fajta, megrágta-e már (vagy épp aktuálisan rágja-e) a csiga. Piszkálni csak bottal volt szabad, ezt Tündér is hajlandó volt úgy-ahogy betartani.
A lila pereszkénél Gúz megkérdezte: "Ez a gomba nem ugyanaz, mint a passzió?" (E mondás csodás volta csak akkor érthető, ha tudjuk, h szoktam Gúznak a gyerekkoromról mesélni, többek között arról is, amikor Nagymamámmal gombázni voltunk, és Ő - jól érezvén magát - mindig azt kiáltozta ilyenkor az erdőben, h "Ez passzió, gyerekek, ez passzió!")
