Sőt, az elmúlt héten már nemcsak nyaraltunk, hanem pihentünk is egy kicsit. Nem sokat, részben "hála" a rettenetes repülési időknek. Hurghadára 00.40-kor indult a gép, vissza pedig 05.20-kor, így az utazások másnapjai bizony főleg punnyadással teltek. A köztes 5 napot viszont pihi helyett kemény programmal töltöttük: búvárkodással.
Reggel 7.20-kor kíméletlenül megszólalt a vekker, irány reggelizni, aztán 8.30-ra már a búvárcentrumban kellett lennünk. Első nap még volt némi papírmunka, na meg a felszerelés kiválasztása, szerencsére a többi napon ezek hiányában megtakarítottunk kb. 10 értékes percet. Az oktatónk, Zsuzsa közölte a hajón, h "Szereljetek!". Tétován néztem Gáborra: mit is kell csinálni, és mivel és hogyan. Hiába olvastuk el ismétlés gyanánt a búvártankönyvet, azért a gyakorlati részek 5 év távlatából már csak roppant haloványan derengtek. Kis segítséggel azért megoldottuk a dolgot, másnap már ment minden, mint a karikacsapás, még az imbuszkulccsal a palackba való adapterbecsavarást is abszolváltam.
A hajóút ált. 30-60 p közötti volt, ezalatt lehetett olvasni, napozni, beszélgetni, na és megtartottuk a briefinget is (pfuj, ennek a szónak nagyon munkahely-szaga van... - szóval legyen inkább eligazítás). Ilyenkor Zsuzsa megmutatta képen és elmagyarázta, h milyen helyen, milyen irányban fogunk merülni, mik lesznek a főbb látnivalók, lesz-e áramlat stb. Minden világos volt, egészen addig, míg ténylegesen le nem merültünk. Itt aztán olyan könnyen eltéved az iránytű nélküli kezdő búvár, h Zsuzsa nélkül valszeg Sharm El Sheiknél jöttünk volna fel :-)
Látnivaló volt bőven (lőttünk is vagy 400 víz alatti képet - lesz mit válogatni): csodás korallok (Gáborka egyszer könyökkel, egyszer pedig lábszárral belenyúlt a tűzkorallba, szerencsére komoly következmény nélkül), a tömegesen előforduló bohóc- és vitorláshalakon kívül jónéhány egyéb érdekes hal, muréna, rája, kőhal (alig észrevetően lapul a fenéken, viszont halálos az uszonyában lévő méreg, nem tanácsos hát rálépni vagy rátenyerelni), krokodilhal (ugyancsak nehezen észrevehető, egy szétesett hajóroncsban találtuk), angolnák (akik mint hajladozó nádszálak, bújtak elő tömegesen a homokból, majd tűntek el a búvár közeledtére), polip (Zsuzsa kipiszkálta a korallból, mire hajlandó volt legalább annyit mozogni, h Gábor egy jó képet csináljon róla). Delfincsapatot is láttunk a hajóról úszni-ugrálni, és egy nagy teknőst is (ezt csak Gábor látta, mert én lusta voltam az olvasásból feltápászkodni). Cápát szerencsére csak hírből hallottunk, vegyes történeteket, volt, aki esküdött, h nem veszélyes, míg mások halálesetről is beszámoltak. Magunk részéről megelégszünk vele, ha akváriumban látjuk.
Kajákban volt dőzsölés, kétfogásos reggeli, 3-4 fogásos vacsora (és ebéd is, ha a szállodában fogyasztottuk). A hajón az 5 évvel ezelőtt megismerthez hasonló, viszonylag egyszerű ebéddel szolgáltak. Ezt 3 nap után meguntam, úgyhogy inkább választottam a szállodai hideg csomagot. Italválaszték volt ugyan, de a helyi töményekkel kevert édes-színes koktéloktól inkább tartózkodtunk, maradt az ásványvíz, a sör és a tea. Na meg a jó kis dinnyekoktélok, amit a Meshmesha nevű shisházó (vízipipázó) helyen fogyasztottunk esténként előszeretettel.
Hurghada 5 év alatt elég sokat fejlődött. Most már normális, emblémával ellátott taxik vannak, amelyekben a sofőr néha még a taxiórát is bekapcsolja. Ráadásul nyílt fix-áras bolt, így megkíméltük magunkat a bazári alkudozástól. Alkudozni néha így is kellett, pl. a taxisokkal, de mi is fejlődtünk 5 év alatt, és olyan kemények voltunk, mint a kőszikla. 10 font helyett 15 kéne, a viszontlátásra. Egyszer sem fordult elő, h ne mi nyerjünk :-) Fejlődtünk (legalábbis én) gyomorilag is: csak itthon jött rám a hasmars, és az is hamar elmúlt. Mondjuk, elfogyasztottunk 1 hét alatt egy teljes liter unicumot, ugyanez a mennyiség Kínában 2,5 hétig tartott.
Összességében pompás volt, komoly esélye van jövő nyáron egy haladó búvár tanfolyamnak, természetesen Zsuzsánál.
Kicsi mazsoláink ezalatt nagyszülők, keresztszülők és unokatesók társaságát élvezték, napi sms-ek szerint remekül voltak. Nemsokára látjuk őket a reptéren és repülünk együtt Bxl-be, ahol vár már Jutkanéni...
A legjobb képek pedig itt láthatók:
