Kiskoromban mindig nagyon vártam a Húsvétot, akárcsak a Karácsonyt, vagy a születésnapomat. Ezek voltak a hosszan tartó "sátoros" ünnepek, kellemes rákészülődéssel, és több körben való lebonyolítással. Mert ugyebár külön jöttek az iskolai barátok, aztán a szülők magyar barátai a gyerekeikkel, majd az orosz barátaik a gyerekeikkel. Nekem meg persze enm volt más dolgom, mint élvezni az ünnep pillanatait, örülni az ajándékoknak, enni-inni.
Nagypénteken csak halat volt szabad enni, de azért Mamuka estére már hajlandó volt adni a sonkából is egy kicsit, ha nagyon szépen kértük. Pénteken-szombaton már javában ment a pászkasütés (nekünk pászka volt a kalács, mint ahogy nárcisz volt a jácint is, és egyáltalán nem zavart - nem zavar ma sem :-) egyéb sütik sütése, sárgatúró és töltötthús készítés. Imádtam, h volt saját kis gyúródeszkám, ahol kispászkákat lehetett formázni, és a nagyokat díszítő fonatokat sodorgatni.
Vasárnap reggel Manci mama meghozta a templomból a frissen szentelt pászkát. Feltámadt Krisztus! Együtt reggelizett az egész nagy család. A sonkához eleinte nem nagyon ettem tormát, de idővel belejöttem és élveztem, ahogy az orromba megy és szipogni lehet tőle. Reggeli után a gyerekeknek meg lehetett keresni a kertben a hímestojásokat. Szép volt a piros és a hagymalevéllel festett is, de az igaziak a színpompásan pingált dobronyi tojások voltak. Népművészet a javából. Nagy kár, hogy egyetlen fényképen sem lettek megörökítve :-((
Hétfőn aztán jöttek a locsolók. Elsőként sokszor a szegény félnótás Misu a szomszédból, sűrűn mondogatva, hogy "Hrisztusz voszkresz" és olyan mennyiségben folyatva fejünkre a hatalmas üvegből az "odekolon"-t, h legtöbbször a szemembe folyt. Nagyapa mindig a kút melletti pléh csuporból "brickált" vizet a fejünkre.
Az osztálytársaink általában délelőtt érkeztek, magam részéről mindig kissé izgatott voltam, h ki jön el, és hogy "Ő" (az éppen aktuális) eljön-e. Aztán délután érkeztek a szomszédok a "nagyházból", valamint a felnőtt vonal.
Nagyon-nagyon jó volt mindig minden, legalábbis én így emléxem.
Ilyen emlékekkel telve próbálok vmit visszavarázsolni a múltból a jelenbe, és jó hangulatot adni a Húsvétnak. Persze egész más már ez felnőttszemmel, ráadásul családanya szemmel nézve. Sok a meló... Holnap fogok nekilátni a pászkasütésnek és sárgatúró főzésnek. Töltött hússal egyelőre nem próbálkozom. Kolbászt és vmi sonkafélét ma az itteni lengyel boltban vettem, belgák számára a húsvéti sonka műfaja ismeretlen, csakúgy mint a jóféle paprikás kolbászé.
A lelkesedésemből kicsit visszavesz, h Gúzocska nincs velünk :-( Hiába festenék tojást vagy tennék az ablakra díszeket, Cirmi ebből még mit sem érzékel-értékel. Ő most kezd belelendülni a rontom-bontom-szétszedem-összetöröm-megeszem korszakába, és elég nehéz vele. Pillanatra sem lehet magára hagyni. Tegnapelőtt reggel, míg egy kétperces telefont lebonyolítottam, kiharapott egy darabot a hálószobában lévő illatgyertyából. Első ijedelmemben felhívtam Gábort, kérdezvén, h most az ügyeletre vigyem a gyereket, vagy inkább dugjak a szájába egy kanócot és gyújtsam meg (úgy tűnik, a világító eszközök elfogyasztása nálunk családi vonás, én egy zseblámpába való picike villanykörtét nyeltem le anno, biztos azóta vagyok ilyen fényes elme :-) Végül egyikre sem került sor, nagytudású férjecském megnyugtatott, h egy kis viasztól enm lesz a gyereknek semmi baja. Nem is lett. A szép időt kihasználva tegnap kirándultunk, ma a játszótéren heverésztünk. Vasárnapra nagy meleget mondanak, akár még a tópart is szóba jöhet. Húsvéti piknik, nem is rossz ötlet!
