Az esős-borús-takony időt leszámítva asszem, ma minden jó volt. Gúz nem sírt a bölcsiben (hány alkalom után fogom merni kijelenteni, h "már nem szokott sírni"??), Cirmi jól elvolt Jutka nénivel (kb egy órás együttlét után elaludt, meghagyva a néninek a rendrakás kevésbé szórakoztató feladatát), Anival pompásat vásároltunk (3 ruhadarab és egy vagány bokacsizma a termés), este pedig Tündét vittem dokibácsihoz.
Dokibácsi el volt bűvölve a kiscsajtól, alaposan megvizsgálta, fektette, ültette, tapogatta, mozgatta. Kijelentette, h pompás kisbaba, és nagyon meg volt elégedve a vizsgálati eredménnyel. Számszerű adatok: 7,5 kg, 71 cm, 42 cm fejátmérő.
Sok tanácsot adott a táplálkozással kapcsolatban. Rá kellett jönnöm sajnos, h a tanácsainak/véleményének nem felel meg maradéktalanul, ahogy etetem a kis szépséget, de bízom benne, h nagy baj ezért nem éri. Elvégre, ahány ház, annyi szokás, ahány orvos, annyi vélemény. Azt mindenképp előnyösnek ítélte, h anyatejen nő(tt), és h nem ment pici korától bölcsibe. Számomra már ez is megnyugvás.
Hamarosan Gúzzal is ellátogatunk majd ide. Nagy különbség, h gyalog 6-7 perc távolság, és 2 percet kellett várni, míg Winkler doktornénihez forgalomtól függően 20-40 percet kell autózni, és kb. ugyanennyit várni. Viszont az is különbség, h itt a rendelőben nincsenek játékok (talán mert ez egy orvosi központ, és az adott szoba csak bizonyos időkben fungál gyermekorvosi rendelőként), úgyhogy kisebb arzenált kell majd magunkkal vinni, ha nem akarom, h Gúz pajti szétrámolja unalmában az orvosi műszereket. Ideális esetben még egy szitter néni is jön velünk, h nyugodtan tudjak pár szót váltani a dokibácsival (aki a dokinéni szűkszavúságával és férfiúi mivoltával szöges ellentétben már-már szószátyárnak mondható - de legalább teljeskörő véleményt mondott, és sok mindenre magától hívta fel a figyelmemet).
