Kezdhetném megint úgy, h gondolatok a belga télről. És folytatnám úgy, h a guta üsse meg az egész belga telet ott, ahol van. Mert Mo-on nem folyt ám a gyerekek orra, nem is köhögtek 3-4 hét alatt egyszer se, hiába voltak kemény mínuszok. Visszajövetelünk óta még egy hét sem telt el, ahogy rákezdte Gúz a taknyolást, mostanra meg aztán már Tünde is csatlakozott a takony-klubhoz. Sőt, ahogy egy jó anyához illik, én is...
Emiatt most kicsit nyűgösen telik a 7vége, a tegnap de-re tervezett vízeséses-erdős túráról is le kellett mondanunk, csakúgy, mint a ma du. esedékes Bogibabás taliról. Az uszodáról már nem is beszélve :-((
Marad a kisebb, park-beli séta, Cirminek a teraszon alvás (ez már csak azért is elkerülhetetlen, mert bátyó jelenlétében a lakás semelyik pontján nem biztosított a nyugodt durmolás).
Eközben Apapocok az osztrák Alpok lejtőit szántja síléceivel, és semmi gondja. Na de jön még kutyára teherautó, már tervezgetem, h cserébe én milyen wellness-programra fogok elutazni :-)
