Ma reggel Gúzocska már sírás nélkül integetett nekem az ablakban. Persze görbült lefelé a szája és könnybelábadt a szeme, amikor kijöttem a teremből, de szerencsére nem volt bömbölés és kapálózás, mint tegnap. Remélem, lassacskán rájön, h voltaképp jó ott neki.
Tegnap du. annyira játszott a favonattal, h még nekem kellett rá várnom, h végre méltóztasson elindulni. Aztán közölte, h ő autóval akar menni. Mire én: de gyalog vagyunk. Ő: de akkor is autóval akarok. Én: de hát megbeszéltük, h buszozni fogunk a 41-essel. Ő (némi zavart szünet után): jó, de akkor a buszmegállóig menjünk autóval!!
A vége persze az lett, h békésen ballagtunk gyalog az amúgy 1,7 percre lévő buszmegálllóig.
Szerencsére viszont nem a buszon, hanem csak utána séta közben történt az apró baleset. Süni beszaladt egy kapualjba, kis terpeszbe állt, majd a földet kémlelve közölte, h "odapisiltem". Nagy ijedten néztem, h hova. Kiderült, h a gyereken nincs pelenka, mert a "sötét néni" alvás után levette, és nem adott újat. Uff. Ma reggel tisztáztuk Sandrine nénivel, h tegyen intézkedéseket hasonló meglepik elkerülése végett.
Kíváncsi vagyok, ma du. mivel fog előállni. Buszozást nem vállalok, mivelhogy Tündér is velünk lesz babakocsiban.
