Pár éve rákaptunk Gáborral a bálozásra, de sajnos az időnkénti magyar bálokon kívül nem sok alkalom adódik, hogy elegáns ruhában elegáns környezetben táncoljunk. Így aztán nem teketóriáztunk sokáig, amikor kedvenc olasz-magyar baráti párunk meghívott az olasz bálba. Gondoltuk, eszünk egy finom vacsorát, táncolunk egy jót, és még az újonnan megszerzés alatt álló olasz tudásomat is hasznosíthatom (amit meg is tettem pl. a tombola- és az italjegy vásárlásnál, bár a szituáció némiképp emlékeztetett arra az 1996 nyári milánói ámokfutásra, amikor mindenáron olaszul próbáltam megtudakolni a buszmegálló hollétét, avagy a hamutálca árát, aztán persze a válaszból egy kukkot sem értettem... :-))
No, a bál mindenesetre jól sikerült, és természetesen még indulás előtt fényképeztünk néhányat (a gyerekekkel a legutóbb már bevált taktikát alkalmaztam: lehet bolondozni a képen, hozni kutyát-macskát, de aztán tessék hagyni Apát és Anyát normálisan is kinézni).
Mondjuk, a helyzet zűrzavarosságát jelzi (legalábbis fogjuk erre!), h Gáborka elfelejtette felvenni a cipőjét. (Szerencsére Aranka nem helyezett túl nagy hangsúlyt a kép megkomponálására, így a zoknis lábak nem minden képen látszanak - csak azokon, amelyeket Gábor maga állított be nagy műgonddal :-))
A bál helyszíne a Belga Királyi Parkban található egyik épület volt, impozáns, elegáns (és valószínűleg magyar bálok számára sajnos megfizethetetlen, mivel egyrészt kis ország kis népének nincs annyi szponzora, mint a nagyoknak, másrészt a magyar ember - tisztelet a kivételnek! - ebben sem hazudtolja meg önmagát, és "merjünk kicsik lenni" alapon szeretné minél olcsóbb belépőjeggyel letudni az eseményt...)
Reményeim szerint jönnek még képek, amint sikerül megkapni őket a barátaink gépéről.
