(= sze páhti, így mondják franciául, ha valami elindul, elkezdődik, egy gép működésbe lép, vagy akár ha a hintán meglököm a gyereket)
Ma elkezdődött a tanév az Európai Iskolában is (ki tudja, miért van szükség 3 nap késésre a belga rendszer szerinti szept. 1-hez képest...). Reggeli után már Süni is kibökte, amit láttam-éreztem én a kis bajsza körül körvonalazódni napok óta: "Most már én is vágyom az iskolába."
Lévén, hogy a két gyerek cuccának összesített súlya meghaladja egy átlagos repülőgép fedélzetére díjmentesen felvihető bőröndét, úgy döndöttünk, mi szülők is bemegyünk velük. Én természetesen magamtól is akartam (jó ilyenkor körülnézni, üdvözölni az ismerős gyerekeket-szülőket, megismerkedni az újakkal, beleértve a Gúz új tanítónénijét is), de szerencsére Gáborkát is sikerült meggyőznöm, mennyire klassz lesz emiatt még a szokásos fél 7-nél is korábban felkelni, loholni a 41-es buszhoz (autóval az épületet nyilván nem lehet megközelíteni sem), és a több ezer gyerek-szülő zsivajában eltölteni bő félórát... :-)
Minden a terveknek megfelelően sikerült is, remélem, a vidám arcokról is ez olvasható le:
