Eredeti tervünk szerint a ma esti szállásunk Donaueschingenben lett volna, annak örömére, h ott ered a Duna. Később úgy döntöttünk, ez a városka csak egy köztes állomás lesz. A helyszínen megtudtuk, h a Duna leánykori (születéskori) neve valójában nem is Duna, hanem két kis patakocska, a Breg és a Brigach összefolyása után nevezik Dunának. Ennek ellenére van egy helyes emlékműve a feltörő víznek a városközpontban (ami többek között Vác testvérvárosa).
Második állomásunk Tübingen volt, mint híres régi egyetemváros. Az egyetem jelenleg különleges módon a várban székel.
Figyelemreméltó a Városháza épülete is (amely előtti tér piacnak is otthont ad - nagy örömömre, végre tudtam vételezni friss gyümölcsöt!)
Ebédre a Vár éttermébe ültünk be, csak utólag tudván meg, h ez az útikönyvünk által ajánlott két hely egyike. Hogy tartsuk a szokást, előételnek tölcsérgombát választottunk (krémleves formájában). Főételnek pedig a sváb specialitásként ajánlott Maultaschent, azaz lényegében nagyméretű húsos batyut, amit különböző szósszal és körítéssel szolgálnak fel.
Tübingen után célba vettük az éjszakai szállás revideált helyszíneként kiválasztott Heidelberget. Nem csalódtunk! Nemcsak az egyetemi épületek, a vár, az Óváros hídja szolgált szép és érdekes látnivalóval, de találtunk egy, barokk mivolta ellenére lenyűgöző szépségű (szerintem) templomot, mégpedig a jezsuitákét. A hatalmas ablakoknak hála, rendkívül világos a belső tere, és ahelyett, h agyon lenne díszítve szoborfülkékkel-szobrokkal-oldalkápolnákkal, sima fehérek a falai és oszlopai is.
A vacsorára kiszemelt éttermet, ahol közel százféleképpen készítik a sertéssültet, zárva találtuk, így találomra mentünk be egy másikba, és ettünk egy remek sertéscsülök-szopósmalac-krumplisaláta-káposztasaláta kombinációt. (Nem is árt legalább a finom ennivalók emlékét elraktározni, holnap Bxl-ben úgysem lesz még kenyérmorzsa sem...)
